A magyarok őshazája

A magyarok őshazája

Miért nem vagyunk szlávnyelvűek?

2021. május 17. - nakika

 

Felmerül a kérdés: Ha az avar birodalomban olyan sok szláv élt és volt egy szláv linqua francajuk, akkor miért nem a bolgárokhoz hasonlóan alakult a KM-ben is a nyelvi helyzet? Hiszen mindkét esetben egy teljesen idegennyelvű (legyen akár bolgár, türk, kazár, vagy magyar nyelvű) nép telepedett rájuk! És ez a kérdés perdöntő lehet abban a vitában, hogy milyen nyelvűek lehettek a „honfoglalók” és az avarok. A kérdést már sokan feltették, de a jelentőségét különbözőképpen ítélik meg. A válaszok is sokfélék és bizonyítéknak csak kevesen fogadják el, és szinte mindenki mást akar vele bizonyítani.  „Ezt a közös szlávot használhatták lingua francaként az avar kaganátuson belül és kívül. Ez megmagyarázhatja egyes nyelvész körökben ennek a nyelvnek az elterjedését Kelet-Európa nagy részén, eltörölve a régi nyelvjárásokat és nyelveket. Megmagyarázhatja azt is, hogy ez a nyelv miért maradt meglehetősen stabil és rendkívül egynemű az egész 9. században, hiszen csak kisszámú izoglossza kezdett kialakulni mielőtt az óegyházi szláv megjelent volna.  Ezt is megerősíthetjük azzal is, hogy az óegyházi szláv nyelv, amely a Macedóniában beszélt nyelvjárás alapján jött létre, később Morvaországban és Kijevi Ruszban is érthető volt. A szláv nyelvet szintén lingua francaként használták Bulgáriában is, különösen a 865-ben történt kereszténységre való áttérés után”. (Curta F. The Making of the Slavs: History and Archaeology of the Lower Danube Region. — Cambridge : Cambridge University Press, 2001. p. 345).

 

Elhagyva a sok tudós magyarázatot, én két alapvető dologban látom az okot, amit írásaimban többször is kifejtettem.

 

  1. A bolgár „honfoglalást” végrehajtó Aszparuh kán (Kuvrat fiatalabb fia) a 7. század második felében a bolgár-török csapatokkal bevonul az al-dunai területekre és megalapítja az Első Bolgár Birodalmat. A népe 20 000 – 30 000 lovasból és – véleményem szerint a szláv területeken felszedett, szlávnyelvű nőkből állt. Florin Curta szerint a Balkánon nincs 700 előtti időre keltezhető szláv település.  (Ezt a tudományos világ általában nem fogadja el!). Véleményem szerint a szláv „anyanyelvűek” többségbe kerülésének a Balkánon ez lesz az egyik fő oka. A másik, a köznépet érintő ok, az avar kaganátusból folyamatosan betelepítésre kerülő és a helyi lakosság keveredéséből kialakuló közösségek közvetítő nyelve a szláv lesz. Őket nevezik el Bizáncban egységesen szlávoknak. A bolgárok eredeti nyelve egy darabig él az uralkodó elit körökben, de a végleges elszlávosodásra a bolgárok két évig tartó (864-866) megkeresztelése során került sor, amikor az onogur-bolgár eredetű arisztokrácia lázadását Borisz és hozzá hű csapatai leverték és ötvenkét nagycsaládot írmagostól kiirtottak.
  2. A magyar honfoglalás viszont megtervezett, családos betelepülés volt, és itt a linqua franca már a magyar nyelv lett. A magyarok több törzs szövetségéből, és a helybéli (avar) lakosságból tevődtek össze. Mivel utólag bebizonyosodott, hogy sem a türk, sem a szláv nyelv nem vált uralkodóvá, ezt a feltételezést teljesen megalapozottnak tekinthetjük. Tehát a Kárpátokon belül és azon kívül is (legalább a Dnyeperig) a 9. században az ősmagyar nyelv, mint linqua franca működött a nem szlávnyelvű népek között. Egynyelvű csoportok ezen a területen nem nagyon lehettek, és a nyelvnek nem volt hatalombiztosító, elkülönítő szerepe.  A nyelvi határok (latin, görög, germán, szláv, magyar, türk/török) a 11. századra alakulnak ki a közép-, és kelet-európai térségben.

 

A Kr. u. 600-as évek etnikai-nyelvi helyzetét jobban megérthetjük, ha pillantást vetünk a penykovkai kultúra térképére. A VI—VII. sz.-i Dnyeper-vidéki (penykovkai) régészeti leletek a sztyeppe nomádjainak hagyatéka. Már Bálint Csanád feltételezte, hogy „E régészeti műveltség a legutóbbi időkig szintén kizárólag a keleti szláv régészet illetékességi körébe látszott tartozni. A közelmúltban kiderült azonban, hogy a telepkerámia egy része nem annyira a szlávokkal, mint bizonyos „sztyeppéi", „nomád" elemekkel hozható kapcsolatba.” (Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. 1990.). Véleményem szerint az itt élő népek csoportjában (kutrigurok, antok, bolgárok, alánok stb.) megtalálhatók lehettek olyan törzsek, akik utódai később a magyar törzsszövetségbe kerültek. Az ősmagyar nyelvet (is!) beszélő törzsek egyaránt előfordulhattak a Kuvrat által összehozott bolgár egységben, sőt azon kívül, akár az avarok, akár a kazárok között is. Ezért tűnik lehetetlen feladatnak a „magyar nyomok” régészeti elkülönítése, megtalálása a Dunától a Dnyeperig (Donig? Kumáig?) is elnyúló területeken. Amikor a kazárok legyőzik a bolgárokat, akkor kerülnek válaszút elé az itt élő (félnomád-földművelő) népcsoportok! Ez a 7. század vége, a szétrajzás időszaka. A főbb irányok ismertek.  Általában a nomádok mennek, a szlávok (letelepedett, demokratikus rendben élő földművesek) maradnak. M. I. Artamonov és I. P. Rusanova szerint a penykovkai kultúra nem tiszta szláv, hanem soknemzetiségű (bolgár-török, szarmata, és más). Létezésének csak a legvégén, az északi szomszédok hatására szlávosodnak el. (Генофонд.рф / Словарик / Пеньковская культура).

 

A 8. század során formálódnak meg az avar, a dunai bolgár, a kazár, a volgai bulgár hatalmi rendszerek. A Dunától a Dnyeperig, a Fekete tengertől a Balti tengerig hatalmi vákuum van. A területen különböző identitású letelepedett földműves közösségek működnek ősi „faluközösségekben”, választott vezetőkkel, egy közös kialakulófélben lévő nyelvet beszélve. A nagyhatalmi érdekszférák ütközését a területet adóztató, kereskedő, rabló, élősködő életmódot folytató katonai  (varégok, ruszok, és kazár szövetségben lévő) félnomád) törzsek akadályozzák meg, kialakítva a saját „vadászterületüket”.  A kazároknak ez a nyugati határzónájuk és számukra a kedvező megoldás, ha nekik adózó, nem ellenséges (kvázi szövetséges) félnomád törzsek uralják ezt a területet. Erejüket jórészt leköti a terjeszkedő iszlám, az arab kalifátussal és Bizánccal folytatott állandó csatározás. A 9. századi Al-Duna és Dnyeszter közötti régészeti ásatásokból, a Szubbotyici-horizont és a Szaltovó-Majácki régészeti kultúra leleteiből ez a történeti kép tulajdonképpen ki is rajzolódik.

 

A 9. század a koncentrálódás ideje ebben a térségben. Északon megerősödnek a ruszok, délen magyar hegemónia kezd kialakulni, közben kezdenek megjelenni a majdani Kijevi Rusz csírái. A kazár uralkodók az iszlám és a kereszténység szorításából a zsidó vallás felvételében látják a kiutat. Ez belső feszültséget, polgárháborús helyzetet generál. A szakadárok a magyar hetumoger szövetséget erősítik, amely az északi rokontörzseikkel szövetkezve, Álmos/Árpád vezetésével Etelköz ura lesz a század végére.  Tőlük nyugatra viszont „kiürült” a Kárpát-medence. A belső viszály és a külső (frank, bolgár) támadások az avar birodalom teljes szétesését eredményezik. A terület a frank és a bolgár birodalmak határain van, a szláv-morva megmaradási kísérletek életképtelenek így az erőteljében lévő magyar szövetségnek ideális életfeltételeket kínál a vízben, legelőkben földművelésre alkalmas területekben bővelkedő Kárpát-medence. És megindul a „honfoglalás”. Ebben a nyelvnek nem sok szerepe volt, de ez lett a megmaradás záloga!

 

 Kép:

https://img.google-info.org/storage/big/6136556.jpg?f7f59028b3d9c26d380d022ad4d00aa0=cfaeb691166792cbee53ab596442b22e

 


 

 

<!-- [if gte mso 9]> <

A bejegyzés trackback címe:

https://bilecz.blog.hu/api/trackback/id/tr316563640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása