A kora középkori történelmünk nem csak forrás-, de adathiányos is. Hogyan lehet, és egyáltalán lehet-e, a hiányból hitelesnek tűnő következtetéseket levonni? Sokan tettek erre kísérletet. Legutóbb Berend Nóra történész – elsősorban a korabeli krónikákból hiányzó Koppány nevére hivatkozva – próbálta bizonyítani, hogy Koppány vezér, István ellenfele, valójában nem létezett, személye utólagos kitaláció eredménye. /„Hazug múltra nincs szükség” Népszava riportja Berend Nóra történésszel 2017.08.19-én/. Túl azon, hogy a riport kisebb vihart kavart szakmai és laikus körökben, nem lett tudományos jelentőségű. Feltételezéseinek logikája nem ragadta magával sem a tudományos, sem az átlag olvasó világát. Az, amire most kísérletet teszek, nem ilyen nagy horderejű, de talán sokaknak magyarázatot adhat egy olyan kérdésre, ami kimondatlanul is ott motoszkál azok fejében, akik elgondolkodtak azon, hogy ki (kik?) is irányíthatták Kijevet abban az időben, amikor őseink egy része átvonult a területén? (Ha egyáltalán átvonult.)
A magyar krónikákban Anonymus számol be részletesebben Álmosék kijevi csatájáról. Ami feltűnő ebben a leírásban, hogy nem nevezi meg a kijeviek vezetőjét! Pedig azt, hogy ki, ki ellen, kivel harcol, legtöbbször közlik. Anonymus sem fukarkodik a nevekben. Közli a csatlakozott hét „kun” vezér nevét is (akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel), de az ellenfelet csak úgy említi, hogy „A kievi vezér” aki a maga seregével eléjük vonult. Lehet, hogy a krónikás az idők távlatából már nem tudhatta, hogy ki uralkodott akkor Kijevben. Maga az esemény sem volt olyan nagy horderejű, hogy az idegen krónikások tudósítottak volna róla, hiszen nem történt rablás, sem hódítás, békében megegyeztek a sarc nagyságában és a magyarok folytatták útjukat a Kárpátok felé. Álmos egyezséget kötött a kijevi vezetőkkel, és kivonult Kijevből. De valószínűleg hátrahagyott, megbízott egy ispánt, a magyarok Kijev feletti hatalmának biztosítására. A választása a varég, de szkíta származású vezérre, Aszkoldra esett. Nézzük meg, van e más forrás erre vonatkozóan. Nevet nem találunk, viszont a korabeli kijevi állapotokról már több információnk van. Például az orosz őskrónika így mesél az első kijevi vezetőkről:
És volt Rjuriknak 2 embere [= harcosa], nem a nemzetségéből valók, de bojárok, akik azt kérték tőle, hogy egész nemzetségükkel Cárgrádba mehessenek. Elindultak a Dnyeperen, és mellé érkezvén, a hegyen egy kis várat pillantottak meg. És megkérdezték: „Kié ez a vár?” Az ottaniak így válaszoltak: Volt 3 fivér: Kij, Scsek és Horiv, akik miután felépítették ezt a várat, elhaltak, mi pedig az utódaik vagyunk, itt élünk és a kazároknak adózunk.” Aszkold és Dir ott maradtak ebben a városban, sok varégot gyűjtöttek maguk köré, és uralni kezdték a poljánok földjét. / REGMÚLT IDŐK ELBESZÉLÉSE. A Kijevi Rusz első krónikája. Fordította: Ferincz István. Balassi Kiadó, Budapest, 2015./ De a „Csizmás Kandúr” meséjének stílusába illő történetből leszűrhetjük a valóságot! Hogy egy kis tudományos komolyságot is vigyek az írásomba, idézem Font Martát, akit sikerült megnyerni a Kijevi Ruszra vonatkozó kommentárok megírására. „A krónikás itt kapcsolja össze a két eredetmondát. A szintén mitikus elemeket tartalmazó szöveg valóságalapja a varég adóztatás kiszélesedése (a dnyeperi vízi út birtokba vétele) és a kazár adószedés visszaszorulása – amely Aszkold es Dir személyén keresztül még nem a dinasztia, hanem csak a varégok előretörését rajzolja meg”.
Olvassunk hozzá egy kis orosz szakmai véleményt is: „Feltételezhetjük, hogy a kazárok és a magyarok között létezett egy megállapodás, miszerint Kijev Álmos uralma alatt maradhatott.” „Ami a kazár adózást illeti, mint ahogyan fentebb is láthattuk valószínű, hogy a kazár adót Álmos. a magyar vezér szedte be. Lehetséges, hogy Aszkold és Dir Álmos nevében uralkodtak Kijevben”. / Георгий Вернадский: ДРЕВНЯЯ РУСЬ. Fejezet: 2. Распространение хазарского и мадьярского контроля над южно-русскими племенами./
Az orosz krónikából ismert, hogy a novgorodi Oleg, a kis Igor herceggel együtt megjelent Kijev partjainál (ott ahol korábban Álmosék tábora volt) és tőrbe csalta a két kijevi vezetőt. A magyarok küldöttének adta ki magát, és a fogadásukra gyanútlanul, fegyvertelenül kijövő főurakat megölte. A gyilkossággal megszűnt a Kijev feletti magyar uralom. „És Oleg maga foglalta el az uralkodói helyet Kijevben.” – idézi Vernádszkij Samuel Hazzard Cross (1891 - 1946) amerikai történészt (1437. Cross, р. 146. „Oleg set himself up as prince in Kiev.”). Miután Oleg parancsára megölték őket, testüket felhozták Álmos palotájához a Magyar Hegyre. Miért? – teszi fel Vernádszjij a kérdést. Valószínűleg azért mert ők Álmos nevében, az ő palotájából parancsoltak, amely az uralkodó rezidenciájául szolgált. (Почему? Очевидно, потому что они правили от имени Олома из его дворца, который служил резиденцией правителя.—Vernádszkij)
Jelen írásom szempontjából annak van jelentősége, hogy Oleg az első nevesített kijevi vezető, akit az új hazába költöző magyarok már nem ismerhettek. Tehát Anonymus azért nem ismerhette Álmos ellenfelét, mert akkor még nem volt (csak alkalmi) vezére Kijevnek. A keleti szlávoknál ebben az időben a vecse (вече), a népgyűlés volt a hatalmi szerv. Ez többnyire nem vérségi, hanem területi alapon működött. (A legkorábbi ismert vecse az orosz krónikák alapján: a Dnyepernél fekvő Belgorodban 997-ben volt). Kijevben csak Oleg után kezdődik a vérségi alapon működő egyeduralom.
Font Márta történész is úgy tartja, hogy „A varég Oleg fejedeleem a PVL máshol sajnos nem ellenőrizhető adatai szerint 882-ben Novgorodból indult el és foglalta el Kijevet; első támadását pedig 907-ben vezette Bizánc ellen. A magyarokkal való konfliktus hiányából azonban inkább arra gondolhatunk, hogy a PVL bizonytalan adatától eltérően a varég-ruszok Oleg vezette csoportja csak azt követően jelent meg a Kijev körüli térségben, mikor a magyarok már elhagyták Etelközt, azaz 896 után”. / Határtalan Régészet - 2. évf. 1. sz. (2017. március) Font Márta: Magyarok és_vikingek a 9–10. századi Kelet-Európában. 9. old./
Itt tehát a hiány tényként, maga az esemény pedig valósként képzelhető el. Ellentétben a besenyők előli menekülés változatával szemben.
Az orosz krónikás által említett 898-as magyar „vonulás” pedig nem volt más, mint az adóért visszatérő magyarok látogatása. De ez már egy másik történet!
