Ezt az írásomat az Academia.edu honlapon 2024-ben megjelent Levedi és a magyarok című, vitaindító tanulmány hatására készítettem. A tanulmányt Dr. Csikós Károly Miklós írta.

„Ez a vitaanyag Levedi vajda és a magyarság kevéssé ismert 9. századi történetét foglalja össze. Minden részletében történelmi tényeken és elemzéseken alapul, de jelentős eltéréseket mutat a ma elfogadott tudományos irányzattól. Az eltérések leginkább azokban a kérdésekben mutatkoznak meg, amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján másként is magyarázhatók.” – szól a felvezető szöveg.

Az írásomra is elmondhatom, hogy „Minden részletében történelmi tényeken és elemzéseken alapul, de jelentős eltéréseket mutat a ma elfogadott tudományos irányzattól. Az eltérések leginkább azokban a kérdésekben mutatkoznak meg, amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján másként is magyarázhatók.” Továbbá azt, hogy a magyarázataim többnyire eltérnek Dr. Csikósétól is.

Nem fogok a tanulmányban felhozott minden kérdésre kitérni, csak azokra, amelyekben én magam is a tudományosan elfogadott, mainstream irányzattól eltérek.

Bevezetőben kifejtek néhány gondolatot a DAI megszületésének körülményeiről. Ezeket nem én találtam ki, ezért a forrás megjelölésével adom közre. Alapja:

„Moravcsik Gyula – aki a mai napig a kérdéskör első számú szaktekintélyének számít – ekként foglalta össze a DAI-ban megőrzött források értelmezését megnehezítő okokat: Bíborbanszületett Konstantin „munkájában vannak hibák, tárgyi tévedések, hiányok és ellentmondások, de ezekért nem magát a császárt kell hibáztatnunk, hanem a szövegeket másoló munkatársait, illetve első lejegyzőit vagy azokat az ismeretlen személyeket, követeket, foglyokat, tolmácsokat, akikre az egyes tudósítások végeredményben visszamennek” ( Kordé Zoltán: A csatlakozottak presztízse Néhány gondolat a kabar–magyar kapcsolatokról Juhász Péter tanulmánya kapcsán. Szeged, 2021.)”

„A mű – melyet Moravcsik Gyula egyenesen patchworknek, azaz részekből összefércelt munkának nevez az utószóban – több, egymástól elkülönült, 948/949 és 951/952 között írott rész összegyűjtéséből és egy kötetbe foglalásából keletkezett. A kompilátor – valószínűleg a császár – az egyes részeket nem egyeztette, emiatt olykor ellentmondások vannak a szövegrészek között, helyenként pedig tárgyi tévedések is előfordulnak” – ezt a magyar wikipedián olvashatjuk.

2022-ben Sudár Balázs a Magyarok a honfoglalás előtt című előadásában ezt mondta: „Újra kell olvasni a szövegeket, mert sok esetben nem érvényesülnek a legalapvetőbb történettudományi szempontok sem.” A DAI-ról ezt állítja: Összeállítása dosszié-elven történt. Ez alatt azt érti, hogy cédulák gyűjtögetésével és egybeszerkesztésével készült, (ami végeredményben azonos Moravcsik patchworkjével!) és nem tudjuk, milyen régi a cédula! Lehet, hogy nagyon korai! Nem biztos, hogy úgy értik, mint amikor megírták. Néha, összetolnak olyan dolgokat is, amik nem oda valók.

Saját véleményem a DAI magyarvonatkozású fejezeteiről:

Bizáncban, a látókörükbe került magyarok származásáról valójában semmit sem tudtak. Amit tudtak, azt Bíborbanszületett Konstantín császár leírta fiának, Rómanosznak, a későbbi II. Rómanosz császárnak a De administrando imperio című államelméleti művében. Magyar változatát Moravcsik Gyula fordításában 1950-ben adták ki. A mű legkorábbi (11. század végi) fennmaradt hiteles másolata, a párizsi kódex (Codex Parisinus Graecus 2009.) Lényegében a birodalomtól északra élő szomszédos, vagy a birodalommal kapcsolatba kerülő népekkel folytatott diplomáciai kapcsolatok alakulásáról szól, ezért a benne felsorolt népekre (besenyők, grúzok, kazárok, bolgárok, egyéb szlávok) nézve nélkülözhetetlen forrás, függetlenül attól, hogy a modern történészek igen sok részletet különbözőképpen értékelnek, vagy elutasítanak. 948 körül Bulcsú harka vezetésével magyar követség járt nála. A magyarokról meg már Bölcs Leo (ur. 886—912)  idejéből is maradtak fenn információk. (Lásd a Leonak tulajdonított Taktikát, valamint a császár arról is tudósít, hogy egy Gábriel nevű klerikus felkereste a magyarokat a Kárpát-medencében a 10. század első évtizedeiben). Így a DAI-ban szerepel Árpád (Άρπαδήν) és Álmos (Άλμούτζης) neve is. A türk/magyar (Τουρκοι) őstörténetet a 38-40 (ill. részben a 41-42-ben) fejezetekben olvashatjuk.

Bizáncban az avarokról, a rusz-szlávokról, besenyőkről, a szomszédos Kazár Birodalomról, a bolgárokról jóval többet tudtak, mivel velük a kapcsolat régebbi és közvetlenebb volt. (Katonai egységek szolgáltak náluk, betelepült lakók éltek a birodalom területén belül). Ezek nyelve is jobbára ismert volt. Nem így, a magyar. Ez teljesen érthetetlen, idegen volt számukra. A szakértők többsége úgy tartja, hogy a császár informátorai kazár, vagy szláv nyelvterületről kerültek ki és ez visszatükröződik a DAI nyelvezetében és tartalmában is. „különös fontossága van a DAI 38. fejezetének, amely szinte teljes egészében a magyar nép eredetéről és a honfoglalás előtti történetéről szól” – írja Kristó Gyula: A DAI 38. fejezetének forrásáról. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. Tomus CXXII. Szeged, 2005.

Ezek után lássuk Dr. Csikós magyarázatait!

1. Levédi, Levédia

„…kazár forrásból kerülhetett a DAI-ba a kor legjelentősebb magyar személyiségének, Levedi vajdának is a neve” – írja Csikós. Ez koránt sem így van! A forrás lehetett rusz-szláv is, hiszen a nevek és címek egyértelműen szlávok. (Λεβεδιας-Λεβεδια; βοέβοδος).

2. Az utolsó uráli szállásterületről.

„A magyarok egy része tehát a Volga és az úzok között élt. Itt valóban nagy számban található a magyarokhoz köthető, leginkább a Kusnarenkovói kultúrára jellemző lelet (sírok és lakóhelyek). Ilyen leleteket találtak még a Volga bal partján partján olyan városok közelében is, mint Kazán vagy Szamara, sőt, a szamarai Volga-kanyarban még a Volga jobb partján is”. – Teljesen helytálló megállapítás. De a levont következtetésekkel csak részben tudok egyetérteni: „Azt sem tudjuk, hogy mikor keltek át a magyarok a folyón. Azonban feltehető, hogy különböző időpontokban. Bizonyára csak akkor jöttek többen egyszerre, amikor már felderítették a terepet, kibékültek és megegyeztek a kazárokkal. Ezt a legtöbben 810 és 830 közé teszik”. Kezdem azzal, hogy elfogadom Csikós megállapítását: „A magyarok első megjelenése a görögök számára a 9. század elejére tehető, amikor a DAI szerzői így határozzák meg a helyzetüket: „Ἀτελ και Oὐζoυ”. Ez latin betűs átiratban így néz ki: „Atel kai Ouzou”, amiből az „Atel” = Volga, a „kai” = és, az „Ouzou” = úzok (oguzok)”. De nálam a „között”, már nem fér bele a görög szövegbe. (Csikós: „Vagyis a „Volga és az úzok” között”). Úgy értelmezem, hogy az és (kai) arra utal, hogy egyik és másik helyen! Tehát két csoportjuk volt. Másként fogalmazva: a császár elrontott szavaiból a magyar tudósok alkottak „Etelköz” nevű helyet. Eszerint a magyarok egyik része – Árpád népe – a Dnyeper, a Déli-Bug, a Dnyeszter, a Prut és a Szeret vidékét foglalta el, másik része pedig a Volgán túli úzok lakóhelye mellé, nevezetesen a Volga és az Urál folyó közötti pusztára költözött. (Lásd: Kánnai Zoltán (2002): Besenyők és úzok. Madocsa, Budapest). A meghatározással kapcsolatos viták ellenére ez régészeti adatokkal ez is alátámasztható.

Elfogadom ezeket a megállapításokat is: „…a nomádok mozgása… általában nem egyszerre, hanem hosszú időre elnyúlva történik”. „A magyaroknak csupán egy része vonult nyugatra a Volga és az úzok közti területről, és sokáig szoros kapcsolatban álltak az Urál környékén maradtakkal. Mint a nomád világban sokszor láttuk, a költözések nem történtek maradéktalanul. A hátramaradók gyakran behódolnak az új jövevényeknek és beolvadnak, máskor sikeresen megőrzik az önállóságukat”. Viszont ez korábbra, a 7. sz végére, 8. sz. elejére is vonatkoztatható! Ekkor (Nagy Bulgária felbomlása után) a magyarok egy része ÉK-re, a bolgárok nyomán, egy része a KM-be az avarokhoz, egy része maradt és a maradókból egy csoport délre vonult, ahogy a DAI írja: Perzsia vidékén települt le. Őket a türkök régi nevén sabartoi asphaloi-nak is nevezték. És egymással sokáig szoros kapcsolatban maradtak. Ez az alapja a hf kori régészeti leletek hasonlóságának ezeken a területeken.

3. A „vajda”

Egyértelműen szláv szóösszetétel. „Mindenki tudja, hogy Levedi kazár kagántól kapott címe a vajda. Ez egyértelműen szláv eredetű szó. Az eredetije a vojvoda, ami a gyula szláv megfelelője. Magas rangú hadvezért (hadat vezetőt) jelent, akit egy meghatározott feladatra neveznek ki vagy választanak”. Itt, meg kell említeni, hogy nem a kazár kagántól, hanem a bizánci császártól kapta ezt az elnevezést! A bizánciaknál is volt ennek megfelelő tisztség pl. a sztratégosz. (στρατηγός). A császár úgy gondolhatta, hogy a szlávoknál, ruszoknál, magyaroknál megteszi a saját elnevezésük is, és ezért maradt a βοέβοδος-nál, amely akkoriban Bizáncban eléggé ismert lehetett. A szláv „vojevod”-ot mindenki ismerhette a görögöknél. Maga Metód is ezt a rangot viselte, közel 10 évig, amíg szerzetesnek nem állt! „Fiatalon egy szlávok lakta terület elöljárója volt” – írja a Magyar Katolikus Lexikon, valójában Szklavenia (Σκλαβινίαι) vojevódja (sztrategosza) volt. A Metód legendában ez így maradt fenn: „Mindketten szalonikiaiak vagytok, és minden szaloniki folyékonyan beszél szlávul”. A türk Levédinek szláv hangzású neve volt, szlávok lakta területen élt (a kazárok szomszédságában), tehát nem meglepő, hogy nem sztratégosznak, hanem vojevodosznak nevezte. Első hadvezető: „πρωτον Βοεβοδος”. Árpádra vonatkoztatva, pl. DAI 40. fej. (A kabarok, és a türkök törzseiről). „Első fejük az Árpád-nemzetségből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a jila és a karcha, akik bírói tisztséget viselnek; de van fejedelme minden törzsnek is”. (ford. Gy. Moravcsik). Itt kephalé próté nem lehet rangbeli különbség, mert egyértelmű, hogy a „nemzetségben sorban következő” (Álmos>Árpád) uralkodóról (archon) van szó. És ez nem zárja ki, hogy a többi törzsnek is legyen „ura” (archon). És ez egyértelműen mutatja, hogy Csikós állítása nem lehet igaz: „Az eredetije a vojvoda, ami a gyula szláv megfelelője”.

„A vándorlás elindulásakor Levedi magyar címe talán gyula volt. Bizonyára ő vezethette a magyarok fősodrát, akik a Volgán való átkelésre vállalkoztak. Egy ilyen vállalkozásra érdemes volt hadvezért választani a különben laza kapcsolatban álló nomádoknak, mint a magyarok is voltak, az egységes cselekvés érdekében”.

A DAI szerint tehát a gyula (jila) nem hadvezér, hanem bíró. A vándorlás pedig nem hadjárat! A magyarok 10. századi megtelepedése a KM-ben, valamint a nyugati hadjárataik nem valószínűsítik, hogy ilyen tömegben, kazár beleegyezéssel keltek volna át a Volgán, Szamara környékén. Sokkal valószínűbb a több éves erőösszevonás a később Etelköznek elnevezett területen. (Alapvetően a két magyar csoport egyesülése + csatlakozók = Hettumoger szövetség). Az Urál felől érkezők meg északról megkerülték a kazárok felügyelte területeket.

4. Kijev és a rusz

„A Dnyeper feletti uralmat idővel a bolgárok vették át, akik később elmentek. Szerintem azért hozták ide a kazárok a magyarokat, mert a szláv-varég eredetű Rusz egyre több problémát okozott nekik, másrészt a területhez csatlakozó Krím-félsziget is állandó ütközési zóna volt a helybeliek, Bizánc és a kazárok között” – állítja Csikós.

Szerintem nem kellett a kazároknak idehozni a magyarokat, mert azok már Kuvrat idejében is itt éltek. Szétszóródtak, majd összeálltak, a politikai gazdasági érdekeiknek megfelelően, mint ahogyan a nomádoktól mindig is elvárható volt. Kazár jóvágyással adóztatták a letelepedetteket, korlátozták a varég-ruszok térnyerését. Ez a krónikákban, régészeti leletekben, a későbbi történésekben kimutatható.

5. Levédia: hattyú vagy Levedi?

„Egy további érdekesség, hogy Kijev város megalapításáról szóló legenda szerint az alapítók a szláv polján törzsbéli testvérek voltak. Három fiú és egy lány, akik valamennyien egy-egy városrész nevét viselték, vagyis ez egy ethnolegenda, amiben a hősöket a városrészek nevével ruházták fel. A leányt Lebegynek hívták (ukránul Либідь), ami egy a város területén a Dnyeperbe beömlő folyó neve is. Ennek fontos szerepe volt abban a korban, mert a Lebegy folyó mocsaras vidéke védte dél felől a várost”.

Szerintem ebben a környezetben a magyarok egyik (Konstantin szerint „első”) vezérét, talán a környékbeli származása miatt, a Kijev alatti egyik folyóról, a Lybegyről nevezték el. A folyó nevének eredetét homály fedi, de a krónikákban is feljegyzett hagyomány szerint a városalapító testvérek nővérét hívták így, aki a nevét a hattyúról kapta.

Tóth Sándor László így fogalmazott A magyar törzsszövetség politikai életrajza című  akadémiai doktori disszertációjában (Szeged, 2014.): „A szláv etimológia lehetőségét történeti alapon szokták megkérdőjelezni, jóllehet a honfoglalás előtt is voltak kapcsolatai a magyar törzseknek a keleti szláv népekkel. Egyelőre csak feltételesen állíthatjuk azt a történeti szempontból valószínű, de nyelvészeti szempontból kellően nem bizonyított tételt, hogy a konsztantinoszi türk/szavartoi nép élén álló Leved/Levedi a Hétmagyar törzsszövetség vezetőjeként (finn)ugor/magyar, és nem török vagy szláv eredetű nevet viselhetett. Az is egyértelmű, hogy neve alapján nem tudunk sokkal közelebb kerülni Levedihez sem etnikuma, sem pedig nyelve vonatkozásában. Az eddigi etimológiai kísérletek nem hoztak kétséget kizáró eredményt abban a vonatkozásban, hogy Levedi neve mit jelenthetett, s milyen etnikai, nyelvi hátteret tükröz”. A folyóról történő névadás viszont (szerintem) nem kizárt. Ismertsége és jelentősége miatt neve eljuthatott Bizáncba is. Talán ez motiválta Konstantint a névadásra!

„Azonban más érvek is utalnak arra, hogy Levédia a Dnyeper közelében volt. Ilyen érv az, hogy ha a Volgától keletre terült volna el Levédia, ott a kagán nem adhatott volna területet, sem örökletes címet Levedi vajdának, mert egész egyszerűen az a vidék nem állt az uralma alatt”. Továbbá: „Az pedig nagyon rossz ötletnek tűnik, hogy a besenyők elől menekülő magyarok éppen itt telepedtek volna le, kéznyújtásnyira a besenyőktől és az állandó kazár-besenyő háborúskodás közelében” – ezzel tökéletesen egyet értek, azzal a megjegyzéssel, hogy a császáron kívül, senki se hallott Levédiáról!

6. Levedi vajda

„Az említett három éves együtt harcolás a DAI-ban olvasható. Ezt sokan félreértik úgy, hogy összesen három évig álltunk kazár fennhatóság alatt. Ez csak tévedés lehet, hiszen a kazár kagán ez után a három év után nevezte ki Levedit vajdának, ezért teljesen biztos, hogy ennél sokkal tovább tartott a vazallusi viszony” – Szerintem szolgáltak magyar egységek Kuvratnál és a kazároknál is. Természetesen Kuvrat halála után azok, akik nem hagyták el a területet, kazár felügyelet alá kerültek. Idővel (a kazárok gyengülésével, a magyarok erősödésével) ez a kapcsolat egyre lazább lett. A magyarok a 9. század közepén már önálló hadműveleteket végeztek nyugaton. A kazár ellenzéket (kabarok és más elszakadók) magukba olvasztották. A kazár bérenc Levedit felváltotta az északról nemrég jött Álmos, majd fia Árpád.

A további fejezeteket nem tárgyalom, mert nálam a történet másképp alakul. Talán annyit megemlíthetek, hogy a „Két terület, két politika” fejezetben taglalt, régészetileg is elkülöníthető Al-Duna – Dnyeszter és a Dnyeper menti régió elkülönülésének alapjai, okai talán az általam türknek és ugornak nevezett két csoport évszázados különélésének következménye lehetne. A magyarok ominózus PVL-ben leírt Kijev alatti, 6406. (898) évi vonulása nem más volt, mint az adóért visszatérő, magyar csatlós „kun” különítmény kudarca.