Napjaink történéseiben elmerülve, jöttem rá arra, hogy MIÉRT nem értjük a DAI-t?
Egy hír értelmezésére figyeltem fel. A tudósítás címe rögtön elárulta a tartalmat: „Töriből egyes: az orosz kormánypárt ifjú aktivistái tévedésből megkoszorúzták a magyar hadifoglyok tömegsírját, mert azt hitték, már akkor szövetségesek voltak”. A cikk a 444.hu oldalán jent meg 2021. március 3-án, szerda 14:46. Szily László tollából az „OKTATÁS” rovatban. Hogy a DAI értelmezéséhez kapcsolható hasonlóságot érzékltessem, idézem a cikket teljes terjedelmében: „A Haza Védelmezőinek Napja előestéjén az orosz-kazah határtól nem messze fekvő Orszk városának környékén is aktívak voltak a Putyin-féle kormánypárt, az Egységes Oroszország ifjú aktivistái: két helyen is virágot helyeztek el. Egyrészt Anatolij Puzikov, a Szovjetunió Hősének házánál, másrészt az egykori hadifogolytábor területén található, magyar nyelvű emlékműnél. Ezt azoknak a második világháborús magyar katonáknak az emlékére állíttatták a hozzátartozók, akik ebben a táborban haltak meg.
Csakhogy az ifjú putyinisták a jelek szerint nem tudták, hogy a magyarok akkor még nem szoros szövetségeseik voltak, hanem ellenkezőleg, a nácik szövetségeseként harcoltak ellenük. Az, hogy ez véletlenül sem szándékos békülési akció volt, abból is kiderült, hogy amint érdeklődni kezdett a sajtó, az aktivisták villámgyorsan megpróbálták eltüntetni a közösségi médiába korábban kiposztolt képeket a megmozdulásról. Sikertelenül.
A kormánypárt később viszont nyilvánosan bocsánatot kért, elismerve, hogy a fiataljaik tényleg biztosak voltak benne, hogy Magyarország a Szovjetunió oldalán harcolt.
A 260-as számú orszki fogolytáborban németek, magyarok, románok és japánok raboskodtak”.
Szakmailag minden rendben. Meg van nevezve a forrás (via ural56.ru), a tartalom fedi az ott leírtakat, a kommentár meg olyan, amilyen megfelel az írója szemléletének. És itt a baj! Ezt akarja megetetni velünk!
Mert mi is történt valójában?
2021 februárjában megjelent egy tudósítás az orosz interneten (Молодая Гвардия г. Орск 23 фев в 12:54), amelynek tartalmát részben helyesen idézte a 444.hu riportere. A zárszót viszont elfelejtette (?) közölni: Tiszteljük meg együtt a történelmet, és ne feledjük, hogy "a háborúnak csak akkor van vége, amikor az utolsó katonát is eltemetik". Miért? A válasz egyértelmű: Nem illett a koncepciójába! Talán még az olvasók gyanút fognának, és nem kívánatos gondolatok születnének meg a fejükben! Természetesen nem tetszett ez a gesztus a helybéli kommunistáknak sem. Meg is tettek mindent, hogy „elsikálják” ezt a „bakit”. Na, ez már tetszett a 444.hu-nak is! Meg is írta a kommentárban. Még az orosz kormánypártról is azt írták, hogy elismerték, hogy a „a fiataljaik tényleg biztosak voltak benne, hogy Magyarország a Szovjetunió oldalán harcolt”. Minden rendben! Megvan a forrás, jöhet a hülyítés!
Mert hol is van ez az emlékmű?
Közel az elő-magyarok egy részének ősi szállásához, az orenburgi körzet Mosztosztroj falucskájának egykori hadifogoly temetőjének helyén. Az itt élők valamennyien emlékezhetnek az itt dolgozó „Szovjetunió oldalán harcolt” (sic) német, román, magyar, lengyel, olasz, cseh és pár japán hadifogoly munkájára, akik egészen 1949-ig maradtak az orszki táborban, gyárakban, építkezéseken. Ekkor épült a városban a legtöbb ház, amelyet még ma is „németnek” hívnak. Sokan hazatérhettek, de sokan meghaltak. Az elhunytak emlékére, Németországból és Magyarországról odaérkező hozzátartozók, néhány évvel ezelőtt, a temető bejáratánál egy kicsi, de gyönyörű emlékművet emeltek. Természetesen kétnyelvűt! Feltételezhető, hogy az „ orosz kormánypárt ifjú aktivistái” tudnak olvasni, ha történelmből nem is tanulták meg, hogy a szövetségeseket nem szokták hadifogolynak tekinteni. De ez nincs sehol sem leírva! Nem adatolt – tehát nem valószínű, hogy igaz! (Itt jön a hasonlóság a DAI értékelésével!). A laikus amatőrök meg írhatnak akármit – az csak röfögésnek számít a taláros bülbül énekéhez képest, akinek az esze nem lehet több a tyúkénál.
Ugyan ez a hírportál így írt 2018-ban a táborról: „A németek (és a velük szövetséges - magyarok, csehek, olaszok), miután a puskát lapátra cserélték, és a tegnapi ellenségnek dolgoztak, segítve a győzelmet a hátországban. Sokuknak sikerült hazatérnie Németország kapitulációja után ... de nem mindenkinek. Ipari létesítmények, lakóépületek és jelöletlen sírok maradtak az orszki foglyok nyomán”. https://www.ural56.ru/news/577429/ Magyarban a tömegsíroknak nincs megkülönböztető neve. Az oroszban is van tömegsír «массовое захоронение». De ők az egy harcban elesettek sírhelyét (legyenek katonák, civilek) megkülönböztetik az általános „tömegsírtól”. Pl. Borogyinónál, 1812-ben összesen (mindkét oldalról) több, mint 80 ezer ember lett áldozata az egynapos csatának. Őket nem „tömegsírba”, hanem „testvéri” tömegsírba temették és ezt hívják „brátszkájá magilának”. Az orszki „testvérsírban” a hadifoglyok között voltak honi, azaz orosz, u.n. etnikumi németek is, akiknek az ősei még I. Péter idejében jöttek Oroszországba.
Az összorosz „Megvédjük a hősök emlékét” mozgalom a „testvéri tömegsírokról” is megemlékezik. Ez történt Orszkban, amely csípte a kommunista „nagyorosz” vezetés szemét. Hogy mi történhetett a magyarokkal a 7-9. században? Nem tudjuk! De ha megkérdezik, hogy a DAI szerzője 3, vagy háromszáz éves kazár-türk(magyar) kapcsolatra gondolt-e jobb, ha kicsit tájékozódnak mielőtt válaszolnának. És ne higyjenek senkinek, csak a saját tapasztalatuknak!
