Hölbling Tamás történész 2010-ben adta ki A honfoglalás forráskritikája I. A külföldi kútfők és A honfoglalás forráskritikája II. A hazai kútfők című műveit.
„A letisztázott források segítségével (főleg a közös nevezőket keresi) pedig megrajzolja a honfoglalás pontosabb lefolyását. Az elmélet igyekszik egy minden elemében logikus rendszert építeni, és azt a forrásokkal és a régészeti adatokkal végig összhangban tartani, így számos eddig rejtélyes kérdésre megoldást tud ajánlani és több fehér foltot is tartalommal tölt meg” … „Hölbling az elméletét a magyar honfoglalásról szóló források kritikája révén állította fel. Bollók Ádám és B. Szabó János azonban vitatják és koncepciózusnak minősítik Hölbling forráskritikai módszerét” – írja róla Qedrák név alatt egy magyar történész.
Az alábbiakban közlöm (változatlan formában) Qedrák, Wikipédián közreadott ismertetőjét a „Hölbling-elméletről”.
Hölbling honfoglalás-rekonstrukciójának fontosabb elemei
Hölbling-elmélet szerint nem létezett "Levedi vajda" nevezetű magyar történelmi személy, hanem csak a kazár vazallus "lebedi vajda", akit Ednek vagy Edöménnek hívtak, és egy Kijev-környéki "Lebed" nevezetű szlávok lakta tartomány felett regnált
A honfoglalók kettős etnikuma
A Hölbling-elmélet talán legfontosabb állítása a honfoglaló népesség kettős eredete, mely a teljes honfoglaló népet (1) egy hódító komponensre és (2) egy visszatérő komponensre osztja. (1) A hódító komponens a türk magyar (mazar) nép, mely a rokon besenyőkkel szövetségben más türk népektől szorongatva kel át a Volga nyugati oldalára, és indul meg délnyugatnak és halad át szlávok lakta területeken, élükön Álmossal. (2) A visszatérő komponens a hungárus nép, mely Hungáriából (az onogur-bolgár kései Avariából) a dél-orosz sztyeppére (Szkítiába) költöző és a kazárok vazallusává vált "szavorti aszfali" (késő avar) nép, melynek élén Ed, a lebedi vajda (=Levedi törzsfő) áll.
E két nép Kijevnél találkozik, mikor is a türk magyarok megtámadják az oroszokat, s az oroszok segítségére a hungárusok érkeznek. A magyarok legyőzik a hungárusokat (fekete kunokat), akik nem csak behódolnak Álmosnak, hanem azt tanácsolják neki, hogy hódítsa meg Hungáriát.
A Hölbling-elmélet tisztázza, hogy a kun név nem anakronisztikus Anonymusnál, mivel a középkori kunokra csak másodlagosan és csak a Kárpát-medencében alkalmazták a kun nevet, mely egyértelműen a itteni hunok neve volt. Anonymus kunjai ezért egyértelműen fekete hunok, ahogyan e nép hagyományosan fekete hunnak tartotta Attilát is, kire uralkodóit visszavezette. Az anonymusi fekete hunok arra utalnak, hogy az avar polgárháború - ami miatt aztán a dél-orosz sztyeppére menekülnek - valójában a fekete hunok és a fehér hunok között zajlott, ám utóbbiak és a frankok szövetségének győzelmével végződött.
Anonymus forrásai még ismerik a kazáriai fennhatóság alatt határvédelmet ellátó hungárus nemzetségek akkori előkelőit, közülük a lebedi vajdát, Edet és testvérét, Edömént. Feltehetően ők voltak a hungárusok Attila-kultuszának akkor élő tagjai, Csaba királyfi leszármazottjai. Illetve a lebedi vajda volt az, akit ma tévesen Levedinek nevezünk, s aki a kazár kagántól feleséget kapott, ám utódot nem nemzett. Valószínűleg ezt az utódhiányt töltötte be majd Árpád a vérszövetség (s talán egy frigy) révén, s vált a hungárusok fejedelmévé, Attila király örökösévé, hogy trónkövetelési jogot formálhasson Hungáriára.
A vérszerződést (888-889 táján) ez a két idegen (vagy távoli rokonságban álló) nép köti - hiszen vérszerződés kötésének azonos eredetű népszövetségen belül nincs értelme - mely révén a hungárusok élére "Árpád zakanos" kerül, aki így a hungárusok (ungárusok avagy a szavarti aszfali nép) első fejedelme lett, ahogy erről később Bulcsú horka tanúskodik a 950-es években.
Ezután együtt hódítják meg/vissza a Kárpát-medencét, ahol hozzájuk a bennszülött hungárusok is önként csatlakoznak. Ennek köszönhető, hogy a Kárpát-medencét gyorsan megszerzik és tartósan berendezkednek (a hungárusoknak politikai jogaik voltak a területre). Az elmélet szerint Ung meghódítása 889-re, Ugocsa és Borsova 891-re, Morávia és a Duna-Tisza köze 892-re, Morávia végleges felszámolása 894-re, Dunántúl (Pannónia) meghódítása 894-re teendő, amivel aztán befejeződött a honfoglalás. 895-ben aztán újraszervezik Hungáriát és szétosztják a hadakat, melyek élére 7 vezért állítanak: Árpádot, Szabolcsot, Gyulát, Örsöt, Kündüt, Lélt és Vérbulcsút.
Hölbling szerint a régészet is alátámasztja a két nép együttes érkezését, hiszen embertanilag és kulturálisan is két nagy csoportba lehet osztani a honfoglalás kori sírok anyagát.
A fentieket alapul véve az alábbiakban megfogalmazom a főbb eltéréseket a saját és Hölbling Tamás elmélete között.
1. A honfoglalók etnikuma
Míg Hölblingnél kettős a honfoglalók eredete, nálam ez sok összetevőjű. A honfoglalók népessége szerintem etnikailag is különböző és ezt régészeti, genetikai adatok bizonyítják. A két komponens viszont nálam is feltűnik. A megkülönböztetés azonban nem etnikai, hanem ismertségi, tagoltsági jellegű. (1) Az „ugor magyarok”, akik „keletről érkeztek” és alapvetően a PVL-ből vannak krónikás ismereteink róluk. (Álmos magyarjai). (2) A „türk magyarok”, akik a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közén éltek és alapvetően a DAI-ból ismerjük őket. (Levédi hadvezető magyarjai.) Etnikailag vegyes népesség, „hun utód” népek (Hölblingnél „fekete hunok”, vagy hungárusok!), akik alapvetően a Türk birodalom alattvalói voltak és nagyobb szétválásuk a 7. század végén történt. A KM-n belül élőket (főleg avarok, elő-szlávok, és egyéb „itt maradt” népesség) nem számítom a „honfoglalókba”, (mert helyben voltak), de természetesen a kialakuló magyarságba bele tartoztak.
2. A honfoglalás megtörténte
A koncepcióm hasonlatos Hölblingéhez, de a két komponens különbözősége miatt mégis eltérő. A „kazár vazullus”, a „szavarti aszfali”, az onugor-bolgár, a „fekete kun” rész (türk magyarok), „helyben” Etelközben, vagy a közelében élt. A 9. század közepén, valóban a Volgán átkelve, de az Oka folyó mentén vonulva megérkeznek (az ottani népek sokaságával) az ugor magyarok. A csatlakozott (kazár, bolgár stb.) népekkel létre jön a magyar szövetség (vérszerződés) és megkezdődik a honfoglalás. A vezető Árpád vezér, Álmos utódja a fejedelemségben. Levédi hadvezető szerepe megszűnt, többé nem említik a nevét.
A nyelvi, politikai, hatalmi, etnikai azonosság tudat kérdéseiről esszéimben külön, részletesen foglalkozom.
<!-- [if gte mso 9]>
