A „magyarság” és a magyar nyelv kialakulása „örökzöld” téma, legalább is a magyarok körében. A humán tudományok művelői szeretnék maguknak kisajátítani az eredettel kapcsolatos „igazságot”. Mert azt csak az tudhatja és hírdetheti, akinek ez a „szakmája”! „Suszter maradjon a kaptafánál” – elv mindmáig érvényesül. Mint minden közmondásban, ebben is van igazság. A történelemkutatásban, Leopold von Ranke ars poeticája, miszerint: wie es eigentlich gewesen, vagyis az „ahogyan az valójában volt” típusú történetírás sokak szemében a mai napig érvényes norma, holott köztudott, hogy a történész individuumának a kikapcsolása lehetetlen! J. G. Droysen úgy vélte, hogy a történetírás olyan tudomány, amely egyszersmind művészet is, s a történész „objektivitása” valójában abban áll, hogy „próbál megérteni”. Ezért a történetírás végső soron nem más, mint értelmezés, amely teljesen objektív sohasem lehet. A nyelvészetben kicsit jobb a helyzet. A fennmaradt írott történelmi emlékek tényként foghatók fel. Ezek egymással és a mai nyelvekkel történő összevetésből valóban lehet nyelvi törvényeket alkotni. Ezek a gyakorlatban is beváltak, alkalmazhatók sőt, fejleszthetők is. A FU nyelvészet szabályait éppen olyan felesleges megkérdőjelezni, támadni, mint például a sakkjáték szabályait. „A közös nyelvcsaládba sorolt nyelveket összekötő, szabályszerűen ismétlődő fonetikai jelenségek felhasználásával következtetni lehet az egyes rokon nyelveknek a közös alapnyelvükből eredő grammatikai egyezéseire is” – vannak ilyenek is. Vannak leánynyelvek, amelyek egy, ma már eltűnt alapnyelvből fejlődtek ki. A rekonstruált „ugor alapnyelv” (bizonyítottan), sohasem létezett. Nem volt egységes ugor nép, aki ezen a nyelven beszélt volna. Ettől függetlenül, nem kizárt, hogy a jelenség létezett, példák vannak rá. De a nyelvek kialakulására ez nem ad egyértelmű magyarázatot. Vannak tavak, amelyek a diluviális korszakban keletkeztek, belső erők hatására, tektonikus árkokban, ahol az un. reliktum flóra megmaradása is megtörténhetett. Így alakulhatott ki a magyar nyelv is, egy ősi lingua francából. Ettől függetlenül, természetesen más módon is létrejöhettek tószerű képződmények, mint ahogyan más nyelvek is kialakulhattak egy-egy alapnyelv szétválásakor. Ezek egyike sem zárja ki a másik kialakulási formát. Az alapkérdés az, hogy a nyelvekben fellelt hasonlatosságok egyetlen közösségre vezethetők vissza, vagy a különböző etnikai csoportok hosszútávú interakciójának következménye. Mindkét változatra tudományos elképzelések születtek, természetesen a körülményektől függően. Mikor, melyik lehetett igaz, ez már a történettudomány területe, ahol érvényesülnek a fentebb leírtak. A bizonytalanság az idő távlatával egyre nő és az írott történelemet megelőző időkre csak rekonstruálni lehet a nyelvi elemeket, amelynek objektivitása csekély. Ezért kérdőjelezhető meg a magyar nyelv fu származása -- de nem a kapcsolata -- amely eleve egy ember által kreált dolog!
„A honfoglalás előtt a magyar nép egy nyugati ótörök nyelvet beszélő népességgel került szoros kapcsolatba. Török eredetű szavaink (kb. 350-400 szó) a fejlett állattenyésztéssel és földműveléssel (ekés gabonatermelés, kertkultúra, szőlőtermelés) való megismerkedésről tanúskodnak. Ez török hatásra ment végbe a magyarság körében. A török szavak jelentésükkel is bizonyítják, hogy későbbiek, mint a finnugor eredetű magyar szavak, mert azok a halászatra, vadászatra és gyűjtögetésre utalnak. Török eredetű nyelvtani elemek a magyarban lényegében nincsenek, míg finnugor eredetű bőven van. Vagyis a török hatásról vallott tudományos vélemény erősíti azt, hogy a magyar nyelv nem a török, hanem a finnugor nyelvek közé tartozik”. (Magyar őstörténet – honnan hová? Klima László 2018. június 18. tudomany.hu). A gond az, hogy semmi sem bizonyítja, hogy volt egy halász-vadászó magyar nép, aki évezredek során a finnugor nyelvet beszélőktől a törökökig mindenkivel kapcsolatba került. Sokkal valószínűbb, hogy voltak ilyen közvetítő nyelvek, amelyek végig járták ezt az utat, és vagy elhaltak vagy fennmaradtak. Egy ilyen nyelvből alakult ki a magyar nyelv Kr. u. I. évezred második felében. És ez (mint a passzionaritás egyik eleme) segítette a magyar etnoszt létrejönni az európai sztyeppe legnyugatibb részén.
Én, Romsics Ignác történész véleményét osztom, amit Mi a történelem? cím alatt a Mindentudás Egyetemén adott elő, 2003-ban. „Mi tehát az igazság ebben a történetírás és a történelmi tudás szempontjából alapvető ügyben? – tehető fel a kérdés e rövid historiográfiai áttekintés után. Azt hiszem, nincs egyetlen és kizárólagos érvényű igazság. A különböző vélemények közül végeredményben mindenkinek magának kell kiválasztani a hitének, a világnézetének és az erkölcsének megfelelő álláspontot, s számára az lehet az igazság. Ezért azt, amit az alábbiakban hallani fognak, ne mint abszolút igazságot, hanem mint egy igaznak gondolt véleményt kezeljék”. Ezt a gondolatot terjesztem ki a magyar nyelv kialakulására vonatkozóan is. Mert a nyelvet, mégis csak az emberek beszélik, ha a történetük nem is egyezik! Hogy lehet ezt a – látszólag -- paradox megállapítást feloldani?
Létezik többféle elképzelés, ezek felsorolása nem fér bele, jelen tanulmányomba, de nem is célom ezek cáfolata, vagy helyeslése. Az általam kifejtett megoldás kissé ezoterikusnak tűnhet, de nem az. Írásaimban a „nyelvi idősodrony” modellt és a nyelvek „mémszerű viselkedését” mutatom be. Ebben az írásomban csak hivatkozok az „elméletemre”, de nem magyarázom. Inkább a megoldás ős-eredetiségére mutatok rá, amire az esszém címében is utaltam.
„és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett” – áll a Bibliában (Mózes első könyve a teremtésről). „In principio erat Verbum… et verbum caro factus est.” – Kezdetben vala az Ige… és az Ige testté lett. (János 1. Károli). Bibliai gondolatok. A kezdet – mindig misztikus. Lenni kell egy „ős-tojásnak”, amiből a világ létrejön. Ha nincs tojás, megteszi a Káosz! Így van ez a magyar nyelv eredetével is. Volt-e „ugor őstojás”? Vagy volt a végtelen eurázsiai sztyeppe, rajta számtalan közvetítő nyelv és ezek káoszából a darwini evolúciós fejlődés szerint fennmaradtak bizonyos „alap nyelvek”. Egy-egy közvetítő nyelv, mint „Isten lelke a vizek felett”, mémszerűen fennmaradt a Pusztán. És ezt nem lehet bizonyítani. Mint ahogyan Romsics mondta fentebb: „mindenkinek magának kell kiválasztani a hitének, a világnézetének és az erkölcsének megfelelő álláspontot”. Az tény, hogy létrejött a magyar nyelv. A finnugor eredet meg éppen úgy fikció, mint a nyelvikiválasztódás. A „rokon nyelvekben” meg ténylegesen megtalálható hasonlóságok a sorozatos interakciók következménye.
„A nem magyarul beszélő köznép meg átvette a nyelvünket, az uralkodó elit meg vagy igen, vagy nem. A magyar irodalom megjelenéséig ennek (a nyelv szempontjából) nem volt különösebb szerepe. Majd a politikai hatalom megszilárdulásával, az egyházak térítő-tanító munkálkodásának, a gumiljovi passzionaritásnak nevezett etnoszteremtő erőnek köszönhetően kialakul a magyar nyelv és a magyar tudatú nép, függetlenül attól, hogy őseik germánok, latinok, onogurok, kunok, besenyők, vagy akárkik voltak is.” (BF. : Vegyes, vagy kolloid nyelvűség). „Az archeogenetikai kutatások azonban azt is kimutatták, hogy a honfoglalás korában élt őseink sem egy helyről származtak. A legtöbb genetikai nyom az eurázsiai sztyeppe különböző régióiba vezet, de a honfoglalás idején a Kárpát-medencében élt népesség is beolvadt a magyarságba. A történeti források alapján az is feltehető, hogy honfoglaló elődeink különböző csoportjai nemcsak magyarul, hanem egy vagy több másik nyelven is értettek, beszéltek”. Az idézet Klima 2018-as előadásából származik, és jól tükrözi, hogy a tudomány ebben az irányban halad.
Az „etnogenezis" diszkretikus folyamat, a „passzionaritás" mozgatja. Ez a Gumiljov kreálta műszó biokémiai energiatöbbletet jelöl, amely fölfokozott lelki és fizikai állapot, céltudatos cselekvésre sarkalló belső feszültség formájában jelentkezik a Homo Sapiens egyedeiben. Egyfajta késztetés a földrajzi környezet és a tradicionális társadalmi konvenciók átalakítására. Genetikai úton, mikromutációval terjed. A „passzionaritás" a bioszféra „élő anyagára" (is) jellemző energiaegyensúly átmeneti megbomlásából származik és kozmikus kisugárzás következménye. A kezdeti energiatöbblet aktivitásban (az „ethnosz" fejlődésében) csapódik ki, majd a humán és a természeti környezet ellenállásába ütközve fokozatosan eloszlik (entrópia), mígnem újra beáll a homeosztatikus egyensúlyi állapot. (Szili Sándor: Az „eurázsiai” történeti paradigma. Tanulmányok. 47. o. Aetas, 2003).
Gumiljov nézetei messze túlmutattak a hagyományos tudományos elképzeléseken, és heves vitákat váltanak ki történészek, etnológusok stb. között. Viszont kiválóan megfelel a magyar nyelv és etnosz kialakulásának magyarázatára. Ranke azt írta, hogy mindig, főleg írott forrásokra, azok kritikai olvasatára kell támaszkodni. Tiltakozott az ellen, hogy előre megállapított séma, filozófiai rendszer szerint fogjuk fel a történelmet. Ennek következménye lett, hogy bennünket a besenyők kergettek be a KM-be, és nyelvünk valahonnan az Urálon túlról, egy forrásból származik. De ez csak egy, a lehetséges változatok közül…. Romsics szavaival fejezem be: „Az utódok majd megítélnek bennünket, ahogyan mi is mérlegeljük az előttünk járók teljesítményét”.
