Az alábbiakban Róna-Tas András „A Don–kubáni őshaza” térképét (Forrás: História 2011/8), fogom elemezni saját hipotézisem szempontjából. Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy magyarázataim nem felelnek meg mindenben a szerző szándékának, ezek saját véleményeim, nem szándékozom RTA munkáját más színben feltüntetni, megmásítani csupán a térképen lévőknek olyan értelmezését adom, amelyeket az ismereteim, vagy más idézett szerzők mondásai generáltak.   

Következzék a RTA térképének megfeleltetése a saját, honfoglalásról, ill. annak előzményeiről kialakított őstörténetemnek, továbbá annak magyarázata, hogy miért tartom aktuálisnak 2023-ban, „Komár után” is. (A szöveg a linkek alatt található)

bf:          Hol voltak őseink az utolsó jégkorszakot követően?  

„Az utolsó (Würm) jégkorszak 15–12 000 éve ért véget. „A Kárpát-medence akár 1000-2000 évvel is megelőzhette Európa északibb területeit az gazdálkodó életmód számára kedvező feltételek kialakulásában. A korszak vadász-halász törzseinek legfontosabb Kárpát-medencei településmaradványát Jászberény mellett tárták fel”. (Wikipédia). De a terület korai lakottságát bizonyítja még számos lelőhely: Arka, Dömös, Budapest-Csillaghegy, Dunaföldvár, Balatonőszöd–Temetői dűlő, Szentpéterszeg, Szeged-Öthalom, Madaras, Zalaegerszeg, Lengyel, Bátaszék, Györe, Alsónyék, Újdombóvár, Szarvasd, Tihany-Apáti, Vörs, Andráshida, Szentgyörgyvölgy stb.)… „A jégkorszak korábbi időszakának jellegzetes nagytestű állatai, a mamut és a gyapjas orrszarvú ekkorra megritkultak, majd északabbra szorultak. A jégkor végének leggyakoribb állata már a rénszarvas volt, emiatt nevezik ezt az időszakot a „rénszarvasok korának”: hatalmas rén csordák vándoroltak a Kárpát-medencei tajga téli, és a Kárpátoktól északra kezdődő tundraövezet nyári legelői között, átúszva az útba eső folyókon. A Kárpát-medencében ekkor élt emberek vadászatból, halászatból, gyűjtögetésből élő csoportjai ezeket a csordákat követték, az állatok vándorlásához igazodva” – írja Boldog Zoltán a Történelmi illusztrációk című blogján, 2022. áprilisában….  

Egy túlnyomórészt késő Jamnaja-kori-katakombás férfi populáció vándorolt az északnyugati Kaszpi-tenger térségéből Dél-Szibéria területére, és itt keveredtek a helyi neolitikus női szubsztrátummal. A hagyatékuk a mai  Hakaszföld és Tuva területén, valamint a Krasznojarszk terület déli részén gyakori”. (Okunev culture angol wikipedia). Ha a magyar Alföldet vesszük a Jamnaja kultúra legnyugatibb elterjedésének, akkor az Okunyevi számít a legkeletibbnek. Ezen az óriási sztyeppén terjedt el a kocsi és a ló használata (Lásd a budakalászi kocsi makettet!)…. De lehetséges, hogy a lovaglás még régebbre nyúlik vissza. “Van egy érdekes sírhely a sorozatban” – mondja David Anthony, az amerikai Hartwick College emeritus professzora. “A magyarországi Csongrád-Kettőshalomnál egy, az i. e. 4300 körülire datált sírban, amiről  sokáig azt gyanították, hogy a sztyeppéről származóké, meglepő módon hat lovas patalógiai elemzéséből, és a leletek valamint azok elhelyezkedéséből ítélve –  négynél mutattak ki a jamnajáknál valószínűleg egy évezreddel korábbi lovaglásra utaló nyomokat…. Feltételezésem szerint az európai keletre vonulók hozták magukkal azt az eurázsiai ősnyelvet, amely a magyar alapnyelve lett! (Szerintem. Természetesen hipotézisként, hasonlóan a finnugor „egységhez”).

Krantz is írja: „Magyarországon már 10000 éve beszélték a proto-altáji nyelvet”. (Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása. Ősi Örökségünk Alapítvány. Budapest, 2000. Kilencedik fejezet – Következtetések. Függelék.3.). Pontosabban az eredeti mű 187. oldalán azt írja, hogy: „Az uráli nyelvcsalád az Alföld mezolitikus lakóitól származott”. („That the Uralic language family stemmed from the Mesolithic inhabitants of the Hungarian Plain”.)”  A magyar nyelv eredetéről

„Nézzük pl. a Török féle előadást a Current Biology 2022-es cikkéből, 2. ábra. (The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians. Authors: Maróti et all. Figure 7. Summary map). Az (A) kép azt állítja, hogy a „proto-ugor népek a mezsovszkaja és a nganaszan népek keveredéséből jöttek létre a késő bronzkorban”. A magyar nyelv kialakulása

Morten E. Allentoft kutatócsoportja szoros autoszomális genetikai kapcsolatot is talált a Corded Ware és a Sintashta kultúra népei között. (Population genomics of Bronze Age Eurasia. Nature, Published: 10 June 2015.) „A Sintashta kultúra két előzménykultúra kölcsönhatásából alakult ki. Közvetlen elődje az Ural-Tobol sztyeppén a Poltavka-kultúra volt, a szarvasmarha-tenyésztő Jamnaja horizont leszármazottja, amely ie 2800 és 2600 között költözött keletre a régióba”. (Anthony 2007, pp. 386–388). Kr.e. 13-7 században itt már a Mezsovszkaja kultúra alakult ki. A MKI 2022. május 30-i tudósítása szerint a Current Biology szaklapban tanulmányt jelentettek meg, amelyben –térképen is bemutatva – állítják, hogy a „protougorok kialakulása a mezsovszkaja és a nganaszán népek keveredéséből” jöhetett létre. Innen a „rokonság” a nyelvrokonainkkal! (Szerintem!) A puszta szerepe a magyar nyelv „honfoglalásában”

Több mint tizenkétezer évvel ezelőtt, az európaiak és az ázsiaiak keveredése éppen itt, az Altájban történhetett meg. A 2012-es genetikai kutatások (Katalán Paleontológiai Intézet és az Evolúcióbiológiai Intézet, az UPF-CSIC) azt sejtetik, hogy a keveredés az Altáj keleti vidékein történt meg az ázsiaiak és az európaiak között, ráadásul a kapcsolat még a vaskor előtt jött létre. A keveredés előtt pedig a két népesség még a hegység két oldalán helyezkedett el. (BF: A magyar nyelv eredetéről.)

Azt hiszem a fentiek is elegendőek ahhoz, hogy el tudjam fogadni RTA térképén az „Ugor őshaza Kr.e. 3000 – Kr.e. 2000, valamint a „Dél-uráli őshaza Kr.e. 2000 – Kr.u. 5. sz.”, azzal a módosítással, hogy őseink ennél jóval nagyobb területen is élhettek egyidejűleg. (Megfogalmazásomban „az Alpoktól az Altájig”). A későbbiek során őseik az Urál mindkét oldalánál laktak. (RTA-nál ez a votjákok, zürjének, és a vogulok területének van ábrázolva.) A térképes ábrázolásnál a továbbiakban elfogadom Török előadásában a 3.) Ókor térképet. (Dr. Török Tibor - Mit árulnak el a genomelemzések a honfoglalók származásáról. 2022.) A vaskorban „a manysik elváltak és a bronzkori genomjukat konzerválták ott az elszigetelt erdőzónában.  A magyarok viszont ott maradtak az erdős sztyeppe zónában, ahol a népek országútja van és keveredtek a korai szarmatákkal akik szintén ott laktak a tőszomszédságukban. Mégpedig ez a keverék, majdnem fele-fele arányú volt az adataink szerint. Őshaza az a sztyeppe zónában volt – állítja. Az 4-5. században nagy részük a hunokkal nyugatra vonul, de voltak „maradók” is. Az 5.) térkép már a Középkort (6. sz.) mutatja, ahol már megjelennek az avarok. RTA térképén csak a KM-en belüli avar korszak van ábrázolva, 568-796 közötti években. Közben a Nyugati-Türk birodalom gyengülésével a „maradók” közül sokan a Kubány környékén élő rokonaikhoz költöztek, mint az araboktól (712: Kutejba ibn Muszlim arab hadvezér) elűzött korezmiekhez. RTA térképén: piros nyíl mutatja a 7. század végétől a „Dél-uráli őshazából” a Kubány folyó irányába vonulókat. Kialakul a SzM régészeti kultúra. Elképzelésem szerint a magyarok elődei nem alkottak egy egységes tömböt, ezért nem is várható el, hogy a korábban (évszázadokig) ott élő elődeink, akik sohasem jártak az Urál környékén, hagyhattak volna valamiféle uráli régészeti motívumot. Később a 8. században szaltovo-majáki kultúra népe is követte a bulgárokat. A Volga mindkét oldalát benépesítették, keveredve az itt őshonosokkal. A jobbparton zömében a csuvasos, míg a bal parton a kipcsák jelleg dominált, amit az előmagyar törzsek vettek körül. A 9. század elején a magyarok egy része elindult nyugatra, míg a helyben maradottak alkották Magna Hungária lakóit, akikkel Juliánus is találkozott. (Lásd Bolshie Tigani temető magyar jellegű régészeti leleteit). A honfoglalás történetének bolgár kapcsolatai

bf:          „630-ban a kazárok függetlenítették magukat a nyugati türköktől és uralkodójuk felvette a kagáni címet – első említése 652/653-ból ismert – és ezzel létrejött a Kazár Birodalom. Kuvrat ugyanekkor hozta létre tőlük északra az onogur-bolgár birodalmat. Kuvrat 650 körüli halála után a kazárok 670-re (valószínűleg a magyarok segítségével is) felszámolták Kuvrat államát, ezután az onogur-bolgárok helyére – Etelközbe – a magyarok egy része költözött be, míg a másik követte a bolgárokat északra.” (Szabir-magyar történet (Bővített)). RTA térkép:                Don-kubáni őshaza 5. sz. – 680. RTA térképén a szaggatott vonal a „737-es magyar törzsek egy részének északra vándorlását” mutatja.

bf:          „Ezeknek a népeknek a többsége Kuvrat halála után, a bolgárokkal együtt jött fel az Azovi-Kászpi térségből a 8. század elején, és telepedett le a bolgárok köré, keletről. Viszont itt „szargatka-utód” rokon népekkel találkozhattak”. A magyarok vándorlása az Uráltól Etelközbe

Régóta létező elképzelés, hogy a Kazár birodalom vonzáskörében – talán a Don mellékén, talán Kaukáziában – élt ősmagyarok nem a Volga–Káma vidékéről, Magna Hungáriából vándoroltak dél felé, hanem évszázadok óta ott éltek. A feltett kérdésre, hogy „ha vándorlásuk során e vidéket nem ejtették útba, akkor hogy kerültek Magna Hungáriába Julianus magyarjai?” – a válasz a fentiekből következik, hiszen egy részük korábban is ott volt, a döntő többség viszont a Kuvrat Bulgáriájának felbomlása után, a bulgárokkal együtt került oda a 7. század vége felé. Prekoncepció a magyar nyelvkutatásban

Kovács Vilmos írja: „Szabatosan bizonyítható, hogy a honfoglaló konglomerátum három, egymástól jól megkülönböztethető csoportosulásból állt: egy finnugor eredetű törzscsoportból; egy hvarezmi eredetű alán–besenyő keveréknépbõl: a szaltovo-majacki kultúra népéből, amelyet izmaelita volta miatt Anonymus és Nikon orosz krónikás egyaránt kumánnak nevez, krónikáink pedig hvarezminak mondanak; a kaukázusi alán eredetű kavarok három törzséből, amely Etelközben a honfoglaló konglomerátum élére állt”. /EGYÜTT folyóirat, 2007/1. 69. old./

A Kazár Birodalomban szövetségesként élő magyarok többször összetűzésbe kerültek a kazár kagán központi seregeivel, (pl. 834-ben feldúlják és lerombolják a Don jobb partján épült erődöt) ezért a kagán a magyarok ellen felépíttette Sarkel erődjeit a Don bal partján. Nem a főváros védelmére, hanem a folyami kereskedelmi út biztosítására!  Ugyanis, az őrzött útvonalon haladó kereskedőktől 10% vámot szedtek! /Lásd A. A. Tortyika könyve zárszavában. „Северо-Западная Хазария в контексте истории Восточной Европы (вторая половина VII - третья четверть X вв.)”. Харьков, 2006./. A magyaroknak ez a csoportja a Don nyugati oldalára került, az Azovi tenger északi részére. Vezetőjük valószínűleg Levédi volt, akivel a bizánciak is diplomáciai kapcsolatban voltak. Ezt a tereületet nevezték el Etelköznek, amelynek az északi határa Kijevig is elért. Olyan ország, hogy „Levédia” nem létezett! 

„A VII. század végétől kezdve tehát az ősmagyar törzsek már azon a területen éltek, amelyet később Konstantinos Porphyrogennetos Atelkuzu (*Ätelküzü) néven említ.” -- Harmatta J. A Volgától a Dunáig (Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2000. december 13-i közgyűlésén.)

„Az etelközi leletek jóval szorosabb kapcsolatot mutatnak közvetlenül a Dél-Urál és a Középső-Volga vidék 8 -9 . - és persze 10. – századi leleteivel. Régészetileg tehát jelenleg elfogadhatónak tűnik az a történeti elképzelés, mely nem számol önálló levédiai szállásterülettel, hanem azt Etelköz - feltehetően keleti - részének tekinti”. (Sudár Balázs - Petkes Zsolt: A honfoglalók viselete. Helikon, 2014. 34.o.)

Az Urál-Volga menti magyarok valószínűleg a 9. század elején hagyhatták el az Urál környékét – mint ahogyan E. A. Khalikova állította, már 1975-ben. (Szemben Fodor István régész, történész véleményével, aki ezt a dátumot a 7. és 8. század határára tette.) A hét fejedelmi személy szövetségének színhelye már Etelköz lehetett. „Az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek megszámlálhatatlanul nagy sokaságába” talán beleférnek a régészek-történészek szerint ugor (magyar) jellegű tárgyakat maguk után hagyó, és később eltűnt népek egy része is. Például V. Ivanov és A. Belavin szerint a karajakupovóiak és nyevolinóiak egy része a magyarokkal együtt távozhatott erről a vidékről. (Пилипчук Я. В. Предыстория венгров и венгеро-пермская проблема // Эхо веков. - № 1-2. - Казань, 2015. - С. 121-132.). De ezt támasztja alá Rubruk is, aki 1253-ban járt a francia király megbízásából a mongol nagykán udvarában, elmondja, hogy Baskíriából jöttek ki a hunok, akiket később magyaroknak hívtak, s velük jöttek a blakok, a bolgárok és a vandálok [Bodor (1976) p. 270). A Volgán való átkelés valószínűleg olyan magaslatban történhetett, ahol a magyarok már erdős területre értek. Lásd RTA térképén „a kazár fennhatóság hozzávetőleges határa a 8. század végén” (Fekete szaggatott vonal).

Róna-Tas András koncepciója szerinta Don és a Kubány folyók vidéke volt a magyar–nyugati ótörök együttélés színtere, mert itt található meg együtt a kőris, a tölgy és a bükk, mely fák nevei török eredetűek a magyarban, valamint itt találkozhattak a nyugati ótörökök és a magyarok az alánokkal, mely népeknek feltétlenül találkozniuk kellett, mivel nyelvük egymásra hatása bizonyított tény. Tőlük függetlenül a baskíriai magyar őshaza is létezhetett, ezek nem zárják ki egymást.  Az igazi kettős honfoglalás

Bíborbanszületett Konstantin császártól tudjuk, hogy Árpád még Álmos életében a magyar törzsszövetség vezetője lett. 948 körül, Bulcsú vezér vezetésével magyar küldöttség járt nála, akik elmondták neki, hogy Árpád fejedelemmé választása 55 évvel korábban történt. Ez pedig 893 körüli választást jelenthetett. Két évvel később a magyarok bevonultak a Kárpát-medencébe! Az igazi kettős honfoglalás (folytatás)

RTA térképén lásd 895-ös honfoglalást- (Három piros nyíl)

Megjegyzés: „A magyar jellegű leletkör egyidejű feltűnése a Fekete-tenger északi előterében és a Bolsije Tyigani-i temetőben ugyanis arra mutat, hogy a Bolsije Tyigani-i temetőt nem tekinthetjük többé ’köztes láncszemnek’ az Urál-vidéki és a szubbotci hagyaték között. A szubbotci népesség e csoportja csupán egy kis töredék lehet, ráadásul az is keveredett a helyi lakossággal: a kusnarenkovói és a karajakupovói kultúrák hordozóival. A Bolsije Tyigani-i temetőben a szaltovói hatás a 10. század közepéig megfigyelhető. Tehát ez a lakosság ‒ a Fekete-tenger északi előterében lévő csoporttól eltérően ‒ soha nem állt ellenséges viszonyban a kazárokkal. Magna Hungaria régészeti hagyatékának meghatározása során, azaz a korai magyarság keleten maradt és a Volga partjához közel lakó töredékéhez köthető régészeti hagyaték elkülönítésénél éppen a Bolsije Tyigani-i csoport és azok leszármazottai tűnnek a legreálisabb jelölteknek”. / Olekszij V. Komar: История и археология древних мадьяр в эпоху миграции ‒ A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Napkút Kiadó, 2018. 253. o. /