Nyelvészeti hozzáállásom a magyar etno-, és glottogenézishez egy újfajta megközelítés, amelynek alapja bizonyos – tudományosan eddig el nem fogadott – axiómák használata. Ezek a következők:
- Alapnyelvi axióma
- Szilágyi-féle gyökér axióma
- Agenetikus axióma.
- Csáji-féle tölcsér axióma
Bővebb változata:
- Nincs a magyarnak egységes alapnyelv őse, ennek beszélői nem szétvándorlással hoztak létre rokon nyelveket. Ez az "Egy nép -- egy nyelv" elv elutasítása. Például ha a sztyeppei ősi lingua francák maradványa fennmarad és önálló nyelvé válik. A nyelvszövetség-elmélet figyelembe vétele.
- Nincs őshaza, mert több gyökerű, több helyen, egy időben élő etnikumok utódai hozták létre a magyarságot. Lásd a 3. ábrát: Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói c. tanulmányában.
- A nyelvi rokonság értelmezését bővíteni kell a nem származási nyelvrokonsággal. A nyelvi hasonlóságok a nyelvek érintkezése során is kialakulhatnak. (Hasonlatos a humán házassági rokonsághoz). Ez a születés axiómája. Az osztódásos szaporodás (mitózis+mutáció, nyelvek szétválása) mellett létezik az ivaros szaporodás is. (Kontaktusnyelvészet)
- Fel kell tételezni, hogy lehetségesek olyan körülmények (tölcsér), amelyek az egymással affinitást mutató nyelveknek, etnikumoknak az uralkodóvá válását, tömbösödését elsődleges szemponttá teszik. Tölcsér effektus. Lásd: Csáji László Koppány: Túl a genetikán és az evolucionista modelleken. A korai magyarság népességtörténeti vázlata (tölcsérek, sziták és buborékok). Napút, 2020. december. 17. o. A nyelvek higanycseppek egyesüléséhez hasonló viselkedése.
A nyelvcsaládok egy alapnyelvből alakultak ki, majd tagjai egymás mellett illetve egymástól távolabbra elszakadva fejlődnek. Ábrázolásukra a nyelvfát és a hullámelmélet nyelvtérképét használják, illetve próbálkoznak a kettő összevonásával is. E mellett létezik az un. Trubeckoj-féle nyelvszövetség-elmélet, amely szerint nem szükségszerű, hogy feltételezzünk egy kis csoport által beszélt alapnyelvet, amely a szétvándorlás során válik szét leánynyelvekre. Hosszú ideig, nagy földrajzi térségben együtt élő különböző nyelvek között akkor is kialakulhatnak hasonlóságok, ha eredetileg nagyon különböztek egymástól. Az elméletnek két különösen támadható pontja van. Az egyik az, hogy nem ad számot arról, miért uralkodnak bizonyos ideig olyan viszonyok, amelyek az egységesülés felé hatnak, majd miért fordul mindez teljesen ellentétes irányba, hogy a nyelvek újra jelentősen differenciálódjanak, miközben a területi egység még fennáll, ráadásul tudásunk szerint mindez olyan időszakokban, amikor a feltételek éppen kedvezőtlenek az adott irányú folyamat számára. (wikipédia)
Úgy tűnik a két szemlélet antagonisztikusan áll szemben egymással. Nincsenek támpontok arra vonatkozóan, hogy mikor, melyiket lehet használni, mert az időtávlatok, az adathiány ezt soha nem fogja megengedni. Marad a hit és a konszenzusos szemlélet. Szerintem lenne rá mód, hogy a kérdést racionálisabban kezeljük.
Javaslat:
A fenti axiómák évszázados vita témák a nyelvész-történészek körében. Bizonyítani adathiány és a történelem előtti időintervallum miatt elvben sem lehetséges. Konszenzusos hipotézisek, nyelvi rekonstrukciók csak egyirányú megoldást kínálnak, így dogmák, prekoncepciók kanonizálódtak. Ezért célszerű azokat (első lépésben) axiómaként kezelni.
A tételek axióma szerű elfogadása után elvégezhető a rendszerszintű vizsgálat a nyelvek és etnikumok kialakulására. A kapott eredmények vizsgálat utáni szelektálása egy reálisabb, általánosabban használható modell megalkotását teszik lehetővé.
