„A szubbotci jellegű leletanyagot hátrahagyó népesség itt-tartózkodása azonban ennél hosszabb idejű volt. A magyar jellegű leletkör egyidejű feltűnése a Fekete-tenger északi előterében és a Bolsije Tyigani-i (továbbiakban nálam: BT) temetőben ugyanis arra mutat, hogy a Bolsije Tyigani-i temetőt nem tekinthetjük többé ’köztes láncszemnek’ (как «промежуточное звено») az Urál-vidéki és a szubbotci hagyaték között. Ez a népességcsoport csak a szubbotci migránsok töredéke lehet, ráadásul az is keveredett a helyi lakossággal: a kusnarenkovói és a karajakupovói kultúrák hordozóival[1]. A Bolsije Tyigani-i temetőben a szaltovói hatás a 10. század közepéig megfigyelhető. Tehát ez a lakosság ‒ a Fekete-tenger északi előterében lévő csoporttól eltérően ‒ soha nem állt ellenséges viszonyban a kazárokkal. Magna Hungaria régészeti hagyatékának meghatározása során, azaz a korai magyarság keleten maradt és a Volga partjához közel lakó töredékéhez köthető régészeti hagyaték elkülönítésénél éppen a Bolsije Tyigani-i csoport és azok leszármazottai tűnnek a legreálisabb jelölteknek”. / Olekszij V. Komar: История и археология древних мадьяр в эпоху миграции ‒ A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Napkút Kiadó, 2018. 253. o. /

Több kutató úgy véli, hogy a temetőt a 9. század második felében kezdték el használni, így „a lelőhely nem a nyugatra vándorolt, hanem a keleten maradt magyarokhoz köthető. Bár Bolsije Tiganit a kusnarenkovói-karajakupovói kultúrába sorolják (Sudár, 2014), a földrajzi elkülönülés mellett a temetőben jelentkező nagyarányú, a volgai bolgárokra jellemző leletanyag is megkülönbözteti a kusnarenkovói kultúra jellegzetes lelőhelyeitől.” A lelőhely 12 sírjában volt „részleges lótemetkezés, mely a honfoglalás-kori rítushoz hasonlóan a halott lábánál került elő, egy csomóban. [...] Jellegzetes leletek a szablyák, melyek ezüst szerelékei az övveretekkel, fülbevalókkal és néhány más ékszertípussal együtt szaltovói jellegűek. (wikipédia)

„A ’levédiai’ modellnek megfelelően a ’korai magyar’ és szaltovói típusú tárgyak keveredését jelenleg csupán egyetlen temetőben, Bolsije Tyigani-ban figyelhetjük meg, amely azonban nem a Don vidékén, hanem a Volgán túl, a Káma alsó folyása mentén található (Chalikova, E.A. és Chalikov, A.H 1981). Ez a terület Volgai Bolgária kulturális és politikai befolyása alatt állt. A temető összes sírjában, amely szaltovói tárgyakat tartalmaz, férfi nyugszik (3., 6., 13., 14., 22–24. és 28. sír). A sírokban a fegyverzet részei minden esetben jelen vannak, magához a szaltovói körhöz tartozó tárgyakat övek, szablyák és kengyelek képviselik (40. kép a–b), ez pedig megfelel a rövid ideig fennálló katonai szövetség elméletének. Abban az esetben, ha VII. (Bíborbanszületett) Konstantin Levédiára vonatkozó értesülésének tényleg van valóságalapja, akkor éppen a Bolsije Tyigani-i temető szolgáltat egy nyomós érvet arra, hogy Levédiát a Volgától keletre lokalizáljuk.” (OLEKSZIJ KOMAR: A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei.2018. 90. old.)

Révész, 2024-es szekszárdi előadásában hívta fel a figyelmemet a honfoglaló elit temetkezési szokásaiban megfigyelhető kazár rítusra. Konkrétan: 18:57. A magyarok a keleti tartózkodásuk során, még a honfoglalás előtt, bizonyos ideig a keleteurópai puszták legerősebb állama, a Kazárok szomszédságában éltek. Azt is lehet tudni, hogy a magyarok alakuló, pusztai-sztyeppei állama szervezete, akkoriban formálódott, nagyrészt kazár mintára. A kivonuló kazár kagán előtt egy napkoronghoz hasonlatos tárgyat hordanak. Tehát a kazár fejedelem hatalmi jelképe a napkorong volt. Feltételeztem, hogy ha a magyar kündü és a gyula kazár eredetű, akkor nagyon valószínű, hogy a magyarok ennek a szimbólum jellegét is átvették a kazároktól. Tehát a magyar fejedelmek jelképe is a napkorong volt. 21:08. Annak idején a pusztai társadalmak rendkívül szigorú rend szerint voltak tervezve. Szó se lehetett arról, hogy valaki tetszése szerint bármilyen rangot jelentő tárgyat viselhetett. Csak azt viselhette, ami a társadalomban elfoglalt helye alapján neki járt. Ez azt jelenti, hogy a mai Bodrogközben illetve Szabolcs megye északi részén látunk egy olyan temető csoportot, ahol magasrangú férfiak lettek eltemetve, és ezeknek a rangjelzője lett a napszimbólum. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ők a korabeli vezetők magasrangú kísérői voltak. A karosi temetőben előkerült ennek a vezérnek a párja (egymástól 200 m-re) Ugyan úgy temették el. Lóval, hegyével megfordított szablyával, a derekára csatolt, de a végén a vállához hajtott övvel -- és térjünk vissza a korabeli muszlim szerzők leírásához, akik azt írják, hogy amikor az ügyintéző fejedelem, vagy gyula, a szakrális fejedelem elé járul, akkor azt a következő képpen teszi – tiszteletének kifejezéseképp -- 23:25. mezitláb, süvegét az övébe gyűrve, ill. a kezében tartva, övét levéve és a nyakába akasztva és a kezében egy fáklyát tartva. Az, hogy a három feltárt vezéri sírban felhajtott végű övvel, megfordított és a koponya fele irányított szablyával és egyenruhaként ugyan azokkal a rangjelző tárgyakkal hantolták el ezeket az igen magasrangú férfiakat, ez nem írható a véletlennek a számlájára, ez azt jelzi, hogy egy igen csak szervezett kíséretről van szó.

Khazar Khaganate, 650–850. (wikipédia)

Lifanov térkép a szubboticihez hasonló temetőkről. Рис. 3. Погребальные памятники и отдельные находки субботцевского типа на территории степного и лесостепного Заволжья. (АРХЕОЛОГИЯ ЕВРАЗИЙСКИХ СТЕПЕЙ №5, 2022.). 1. Bolsie Tyigani.

A kora középkorban egyelőre kevés az olyan sztyeppei lovas temetkezés, amelyet türkként azonosítanak és korrelálnak a protobolgár, avar, vagy a magyarországi temetkezési helyekről származó leletekkel. De ilyen a közép volgai novinki lelőhely a N 53.24896 E 49.90987 koordinátákon, a szamarai könyökben, a Volga jobb oldalán. Történeti elképzelésem szerint a Novinki temetkezéseket azok a Nagy Bolgáriából szétrajzó népek (közöttük a hf elődeinek egy része) hozta létre, akik kiváltak Kotrag bolgár népéből még a 7. század közepén. Itt korábban az Imenykovszkaja kultúra szláv csoportjai éltek. Az északra húzódók többsége a volgai bolgárok területének perifériáján települt meg és keveredett a jórészt korábbról rokon helyiekkel. (És lettek az általam „ugor magyaroknak” elnevezett majdani honfoglalók!).

Bár az esszéimben egyes részleteket bővebben kifejtem, a fenti szakmai idézetek is elegendőek ahhoz, hogy a kialakított történeti képemet az alábbiakban világosabbá és megalapozottabbá tehessem.

Komár elutasítását BT „ köztes láncszem” létéről az Urál-vidéki és a szubbotci hagyaték között, nem tartom megalapozottnak. Márcsak a „szubbotci migránsok” miatt sem, akik nem mások, mint a bolgárokkal északra húzódó „magyar elődök”. Tehát a BT sírokba azokat a magyarelőd harcosokat temethették, akik a Kazária nyugati részének és Ny-Szibéria magyarjainak telephelyei között a kapcsolatot tarthatták. Az ő mozgásterük a kazár központi terület perifériáján volt. (Lásd a kaganátus térképén az északi határvidéket. Ez az Oka menti út, amely összeköti a két Tribut-Pflichtig-nek jelölt – kazár szövetséges – csoportot). Nem véletlen, hogy a Cna/Moksa-völgyében magyaros felszereléseket találtak mordvin erődítményekben. Vagy, hogy ezen az útvonalon sorban magyar típusú tarsolyokat fedeztek fel. De a „magyarok útját” jelzik a mazsar formájú helynevek is. A 21. században Ny-Szibériában feltárt honfoglalók viseletéhez hasonló leletek: Ujelgi, Aktyuba, Szovinaja Hegy («Гора Совиная», N 55.71400 E 61.92581), szintén a kapcsolattartás bizonyítékai.

Az ujelgii és az aktyubai lovas felszerlések viszont nem az Urál-Volga környékén készültek, ezek ott nem voltak használatosak. Marad az a feltételezés, hogy a Kijev környéki mesterek munkájával van dolgunk. A kérdésre, hogy „Lehetséges, hogy az a népesség, amely ezeket a tárgyakat előállította, már nem jött el a Kárpát-medencébe? Vagy már addigra divatjamúlt lett az az anyag?” a következő választ adta a professzor: „Tudományos bizonyíték híján nem tudnám megmondani, egyelőre a jelenséget tudjuk felmutatni.” De „ezek a Dél-Urál vidéki, vagy Szamara vidéki, vagy Magna Hungaria vidéki leletek egy része ugyanúgy a X. századból származik, mint a Kárpát-medencei anyag, ami nyilvánvalóan arra mutat, hogy nem az egész ottani népesség kelt útra, hanem egy részük ott maradt. És talán a kulturális hasonlóság azt mutatja, hogy az általam most „magyar” népnévvel jelölt népesség ebben az időszakban hol volt található, merre mozgott. Azért hangsúlyozom a fenti jelölést, mert ez közel sem jelent egy genetikailag, nyelvileg, kultúrálisan tömbként egységes népet.” (Révész László professzor nyilatkozta 2022-ből).

Tehát, nem osztom a Komar féle elképzelést, hogy ’abban az esetben, ha a Bolsije Tyigani-típusú emlékeket a vándorló magyarok hagyták hátra …mégis csak magukkal hozták a Kárpát-medencébe a Bolsije Tyigani-i leletcsoport egyes, az Urál-vidékre jellemző kulturális elemeit’ (Olekszij Komar 2018.: A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. 90. o.). Ugyan is ezeket nem a „vándorló magyarok” hagyták hátra.

Továbbá ott vannak a Révész előadásban fentebb részletezett kazár szokások. Elképzelhetetlen, hogy ez (de a DAI-ban említett Levédi történet szintén) a Volga Keleti oldalán, rövid idő (pár év) alatt kialakulhatott volna. Ez megtörténhetett a hajdani Nagy Bulgária területén maradt (általam türk magyarnak nevezett) csoporttal, akik egyesültek a 9. század elején a visszatérő ugor magyarokkal. Az államszervezetet és a kazár mintát a türk magyarok adták, de a vezetőket az urál-menti helybéliekkel feldúsult ugor csoport adta. (Ügyek-Álmos-Árpád család).

Véleményem szerint a néptörténeti feltételezésem teljesen összhangban van a jelenlegi tudományos eredményekkel, de nem felel meg az azokból kialakított mainstream állásfoglalásoknak.

[1] Eredeti szöveg: не позволяет более рассматривать собственно Большетиганский могильник как «промежуточное звено» между субботцевскими и приуральскими памятниками. Эта группа населения может быть лишь осколком субботцевских мигрантов, причём смешанным с местным приуральским населени ем кушнаренковского и караякуповского куль турного круга.