Tehette volna fel a címben szereplő kérdést Árpád vezér, a KM-be költözést követően.
Bár a kérdés, önmagában humoros, mégis évszázados a vita arról, hogy kiket is talált Árpád honfoglaló népe a Kárpátok hegyei mögött? A régészet erre már a választ (jó részt) megadta.
De maradt még megválaszolatlan kérdés, ráadásul elég sok! Ezek közül most csak egyet, az avar-magyar kapcsolatot elemezném, egy a fb-on felmerült vita kapcsán. Kiindulási alap egy 2018-as poszt volt, amely SZABADOS GYÖRGY: „Termékeny bizonytalanság”. Észrevételek a „kettős honfoglalás” elméletéről című tanulmányával indult, és a hozzászólásokban megjelent egy Magyar Nemzet riport 2014-ből, Bárány Krisztián tollából. Mivel a riport alany nem volt nevesítve, ezt én is kihagyom (bár elég jól beazonosítható), és kizárólag a riportban felmerült (vonatkozó) kérdésekre adom meg a válaszaimat, mivel a linket feltevő barátom erre konkrétan felkért.
Az alábbiakban megpróbálom szöveghűen visszaadni a témával kapcsolatos kérdéseket. Már a honfoglalás előtt a Kárpátok közt éltek őseink | Magyar Nemzet (BK =Bárány Krisztián; A=a riport alany; BF=saját vélemény)
BK: „Miért ismeretlen ez az évszázad, s melyek azok a legfontosabb tények, melyekről beszélni kell a Kárpát-medence IX. századi története szempontjából? Gondolok itt az erőviszonyok alakulására is.
A: – Sokáig még a nagy történeti összefoglalásokban is csak néhány mondatot szenteltek az avar kaganátus összeomlása és a honfoglaló magyarok megjelenése közötti időszaknak, s kritikátlanul elfogadták a forrásoknak azokat az értelmezéseit, amely szerint az avarok olyan katasztrofális vereséget szenvedtek el a VIII. század végén és a IX. század elején nyugatról támadó Karoling birodalomtól, hogy ebben megsemmisült a nép is. Úgy vélték, hogy helyükre részben nyugati (morva) és déli (bolgár) szlávok nyomultak be, részben pedig – főleg az Alföldön – nagy lakatlan pusztaságok jöttek létre. Ezt a meglehetősen sötét képet először Deér József bontotta meg azzal, hogy Nagy Károly 791. évi, avarok elleni hadjárata közel sem volt olyan megsemmisítő hatású, mint azt életrajzírója, Einhard állította. Az avarok tehát nem pusztultak ki – a régészek mégsem nem tudtak megfelelő IX. századi emlékanyagot hozzájuk rendelni. A lelethiányt ezért ismét csak történetileg igyekeztek megmagyarázni, amihez a magyarázatot most a X. században összeállított bizánci Suda lexikonban vélték megtalálni. Eszerint a bolgár Krum kán avar foglyokat hallgatott ki, és országuk romlásának okairól kérdezte őket. A foglyok felpanaszolták, hogy „elszaporodtak az egymás elleni vádaskodások, s elpusztították a bátor és okos férfiakat; bűnözők és tolvajok lettek a bírák szövetségesei, ehhez járult a részegeskedés, mert egyre több lett a bor, s az emberek részegeskedők lettek; aztán jött a megvesztegethetőség, továbbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett, s egymást csalta.” Mivel pedig a lexikonban ezt követően az olvasható, hogy „az avarokat teljesen és mind egy szálig megsemmisítették a bolgárok”, könnyen jött a következtetés, hogy a népirtó maga Krum kán volt, aki 804-805 táján vezetett hadjáratot az avarok ellen. Csakhogy egyetlen más történeti forrás sem erősíti meg a tisztán logikai alapon feltételezett hadjárat tényét és idejét, nem beszélve arról, hogy a bolgár hódításnak sincs régészeti nyoma. Szükségessé vált tehát a történeti és régészeti források újabb alapos kritikai elemzése. A történeti értékelés eredményeként az derült ki, hogy a kaganátus a belső hatalmi harcok következtében gyengült meg annyira, hogy szinte ellenállás nélkül hullt a Karoling birodalom ölébe. A VIII. század végére ugyanis a két legfőbb avar méltóság, a kagán és a jugurrus közötti ellentétek polgárháborús állapotokig fokozódtak, aminek 796-ban „övéik” vetettek véget azzal, hogy mindkettőt megölték. Az új uralmi viszonyokat 811-ben Aachenben szentesítették. A Dunántúl és a Dráva-Száva köze – antik nevét felelevenítve – Pannónia tartományként a Karoling birodalom közvetlen uralma alá került, míg tőle északra a morvák, délre a horvátok és más déli szláv törzsek gentilis fejedelemségei alakultak ki. Ezek uralkodóik hűségesküje és keresztény hitre térése révén csak közvetve tartoztak a frank uralkodó alá. Nagy valószínűséggel ez történt az avarok Dunától keletre maradt részével is, akiknek utolsó uralkodója, Ábrahám kagán 805-ben a Fischa folyónál keresztelkedett meg, és lett Nagy Károly vazallus alattvalója.
BF: Az utolsó mondat kivételével, teljesen egyetértek. A Dunától keletre egészen másképp alakult az avarok sorsa. Bár később megemlíti, hogy „azt a kevés történeti forrást, ami mégiscsak a Dunától keletre fekvő területről szólt, nem értékének megfelelően értelmezték.” De, hogy hogyan kellett volna, azt már mások mondják el! Krum, a hódító bolgár kán sem foglalta el az avar birodalom keleti részét, azt csak gyepűnek használta. Csak utóda Omurtag kán a frankok 827-es legyőzése után szállja meg a Szerémséget, Kelet-Szlavóniát és a Kárpát-medence déli területeit. Itt egészen 895-ig megmarad a bolgár fennhatóság. A Dunától keletre eső területekre, és az Alföldre sem a frank, sem a bolgár birodalom nem tartott komolyabb igényt. Itt az avar, szláv vegyes lakosság valószínűleg az árterületeken meghúzódva vészelte át a 2-3 emberöltőnyi időszakot, Árpádék bejöveteléig.
BK: „Tanulmányában számos olyan tézist is megmagyaráz, melyekről eddig keveset vagy egyáltalán nem hallhatott a nagyközönség. Mit lehet tudni a magyarság IX. századi Kárpát-medencei jelenlétéről?”
A: „Ahogy korábban is említettem már, a IX. századi történeti rekonstrukciót nagyban hátráltatta, hogy a történeti és régészeti adatok nem korreláltak egymással. Először is azt kellett tisztázni, hogy mik azok a megbízható adatok, amelyekből szilárd alapokra lehet helyezni a Kárpát-medence IX. századi történetét. Láthattuk, hogy a volt avar kaganátus nyugati felében, akár közvetlen, akár közvetett Karoling uralom alatt állt is a terület, ez eléggé részletesen rekonstruálható. Nem mondható el ugyanez a Dunától keletre eső országrészről. Némely történész máig úgy véli, hogy ez lakatlan „avar pusztasággá” vált. Más a Suda lexikon és nyelvészeti adatok alapján a bolgár birodalom északi határtérségének tekinti. Elég nagyszámú híve van annak az elméletnek is, miszerint a morva fejedelemség nem a Dunától északra, hanem attól keletre és délre terült el. Mindezek az elképzelések azért is találhattak táptalajra, mert azt a kevés történeti forrást, ami mégiscsak a Dunától keletre fekvő területről szólt, nem értékének megfelelően értelmezték. Az utolsó avar követ 822-ben a frankfurti birodalmi gyűlésen vett részt, mivel a vazallus fejedelmek joga és kötelessége, hogy a birodalmi gyűlésen követség révén képviseltessék magát. Más kérdés, hogy az évkönyvírók is kötelességüknek érezték-e minden alkalommal s minden nép esetében beszámolni erről, vagy csak olyankor tették ezt, ha volt is miről írni. Talán ez is az oka annak, hogy 822 után négy évtizedig hallgattak a források. S amikor újra megszólaltak, már nem az avarokról, hanem a magyarokról szóltak.”
BF: A források hallgatnak, de sírok, a DNS kutatók beszélnek.
BK: „Mikor jelentek meg az első hírek őseinkről?”
A: – Az első híradás 862-ből származik, amikor a reimsi Hinkmar érsek arról tudósít, hogy „eddig ismeretlen ellenséges népek, akiket magyaroknak (ungri) neveznek, pusztították az ő (Német Lajos) királyságát.” A helyszín nyilvánvalóan a keleti frank birodalom keleti határvidéke, ahol 861-ben a Német Lajos és fia, Karlmann közötti, váltakozó szerencsével zajló hatalmi küzdelemben nemcsak a morvák vettek részt, akik Mosaburg urát, Priwinát is megölik, de a magyarok is, akik Karlmann és a morva Rastislav fejedelem megbízásából támadtak Német Lajos birtokaira. Szokás a magyarok feltűnésének erre a korai adatára úgy tekinteni, mint valami korai kalandozásra. (Kiemelés tőlem!). A magyarok azonban a IX. század végéig mindig csak a Duna völgyében zajló, helyi konfliktusokban vettek részt. Márpedig, ha ez a hadjárat a kalandozások nyitánya, miért nem követték ezt Etelközből újabb, más térségek felé irányuló támadások; ha meg Karlmann és Rastislav csak alkalmi segítségért fordultak hozzájuk, miért nem találtak közelebbi segítséget? S vajon a magyaroknak megérte-e vállalni a hosszú utat, kockáztatva, hogy amikorra ideérnek, oka fogyottá válik a megbízás? A fenti kérdésekre csak akkor kapunk logikus választ, ha feltételezzük, hogy a magyarok egy része már 861-ben a Kárpátok koszorúján belül élt, s olyan jól kiismerte magát a helyi politikai-hatalmi viszonyokban, hogy nem riadt vissza alkalmi katonai feladatok vállalásától sem.”
BF: Itt már bonyolultabb a helyzet! Kiket tekinthetünk őseinknek? Az „ungri” alatt „népek” szerepelnek. Ez gyűjtő név. Ilyen önelnevezése sohasem volt a magyaroknak. A Nagyobb salzburgi évkönyvek írója beszámolt arról, hogy a dunai mark őrgrófja Ar(i)bo és Szvatopluk morva fejedelem megbízásából ad Weniam (Bécsnél) előbb a magyarok (ungari), majd tovább nyugatra, ad Culmite a kabarok (cowari) harcoltak. „Közelebb jutunk a 811. évi Ęgre — Vęgre — Ugre adatok esemény történeti értelmezéséhez, ha megvizsgáljuk, hogy a bizánci forrásokban a 811. évi bizánci—bolgár harcok leírásával kapcsolatosan mi olvasható, pontosabban, hogy e bizánci források vallomása szerint Krumot milyen népek segítették a Nikéforos elleni harcban”. – írja Király A magyarok említése a 811. évi események óbolgár leírásában című írásának 266. oldalán. / Magyar Nyelv – 72. évfolyam – 1976./ Majd leírja, hogy a 811. évi esemény leírását tartalmazó óbolgár kéziratokban az Egre— Vegre — Ugre név szerepel és az óbolgár kéziratokban az avarok neve nincs megemlítve, s helyette az Qgre népnév fordul elő. Összevetve két óbolgár szinakszáriummal (1338-as és 1340-es), és egy XIV. századi Prologgal megállapítja, hogy a Вѧгре népnév alatt a magyarokat kell érteni, akik a 9. sz. elején a Fekete-tenger északi partjainál éltek. (Koperski A. Cmentarzysko staromadziarskie z X w. w Przemyslu // Przemyśl wczesnośredniowieczny / pod red. E. Sosnowskiej. Warszawa, 2010. S. 365—388.) A magyarok al-dunai megjelenéséről (836-838-ban) György barát (Georgiosz hamartolosz) krónikájának 10. századi folytatója is írt. (Kristó Gy., Makk F. A kilencedik és tizedik század története // Magyar századok. Budapest, 2001.) De ezt támasztja alá a híres madarai felirat is. Fehér Géza (1890-1955) régész azt írja, hogy: „a madarai szikla egy nehezen megközelíthető barlangjának a benyílása előtt a sziklában vannak rovásjelek, a bejárat falán pedig van egy felirat, amelyben a görög betűk között rovásjelek vannak, ugyanott van egy másik felirat is, egy rovásjellel s egy ismeretlen írás öt jegyével.” Ezeknek a feliratoknak különböző megfejtései vannak. V. A. Csudinov professzor megfejtése az alábbi: A határkövön a ВОЛЬГИ БЪЙЧАТА, a másikon a МЪДЬЖЬРОВА БЪЙЧАТА írás látható. (МЪДЬЖЬРОВА БЕЙЧАТА, то есть МАДЬЯРОВА /ВЕНГЕРСКАЯ/ ПЕЧАТЬ). Az értelmezésében egy tölcsér alakú jel felel meg a „bejcsata/pecsaty” szónak, amit zónának fordít. Tehát az olvasat: FIGYELEM! VOLGÁR ZÓNA és FIGYELEM! MAGYAR ZÓNA! De – figyelembe véve a felirat keletkezésének idejét, ami a 800-as évek első felére tehető – ez azt is jelenti, hogy ekkor már a bolgárok és a magyarok (tehát nem avarok!) Madaránál, (43.2833, 27.1000) szomszédosak voltak! „Álláspontom szerint a magyarok elődei a 830-as években vándorolhattak fokozatosan délnyugatra, a Don és az Al-Duna közötti területre” – írja Tóth Sándor László a doktori értekezésében. /T.S.L. A magyar törzsszövetség politikai életrajza. (A magyarság a 9-10. században). AKADÉMIAI DOKTORI ÉRTEKEZÉS. Szeged, 2014./ De ekkor még nem az Urál mellől, hanem a Fekete-tenger keleti, észak-keleti oldaláról jöhettek. Lásd az oroszországi Anapa város melletti Andrejevszkaja scsel (Krasznodari határterület) középkori lelőhelyen 1992-től talált leletek értékelését. A kazárok, ezt a nyugati határvidéket a szövetséges türk magyarokra[1] bízták, akiknek a téli szállása és telephelyeik (a legújabb régészeti feltárások alapján, lásd: Glinoje, Plavnyi) az Al-Dunánál, a Dnyeszter környékén voltak, de felügyelték az északibb területeket és a folyami utakat is. [1] Türk és ugor magyarok – saját terminológia. Lásd: https://bilecz.blog.hu/2020/07/17/ugor_es_turk_magyarok
A magyarok feltűnése a kazárok közelében, egy rendkívűl fontos, de annál zavarosabb kérdés. 1996-ban Tóth Sándor László így írt: „A Kazária elleni magyar fellépésre ugyan csak Ibn Rusztánál találunk adatot, de okkal tételezhetjük fel, hogy Sarkéi felépítése előtt, de valószínűleg utána is egy ideig a magyarok támadhatták a szomszédos Kazáriát. A magyarok dél-orosz steppén való megjelenése némi felbolydulást váltott ki az érintett népeknél. A ruszok követet küldtek Theophilosz császárhoz, úgyszintén a kazárok is. Mindkét követséget nagyjából 838 körüli időre datálhatjuk. Bizánci - kazár - rusz összefogás kezdett kibontakozni a magyarokkal szemben, akik mindössze egy kérészéletű, inkább alkalmi bolgár „szövetséget" tudtak felmutatni. Utóbbival kapcsolatban meg kell említeni, hogy a bolgárokat is hátrányosan érintette a magyarok megjelenése, mert egyrészt siettették a makedónok távozását, másrészt az Al-Dunától északra, északkeletre kiterjedő bolgár befolyást, fennhatóságot is feltehetően felszámolták. A keletkező hatalmi vákuumot a magyarok a következő években, évtizedekben betölthették, hiszen 870-880 táján már bizonyosan az Al-Dunáig terjedtek ki a magyar törzsek szállásterületei”. (TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ: A honfoglalás előtti magyar kalandozások). Ebből az idézetből úgy tűnik ki, mintha a 830-as években a magyarok a Volga- Don közén lehettek, hiszen rusz-kazár szövetség csak itt alakulhatott ki. De ugyanakkor megjelentek az Al-Dunától északra is (ami innen azért jóval távolabb van, és ekkor még „rusz mentes” volt!), ahol létre jöhetett az „alkalmi bolgár szövetség”. Mindez nem fér bele a DAI-ban szerplő (és sokat vitatott) 3 éves kazár szövetségbe sem! És még ott van a nyugati korai „kalandozások” kérdése is!
„Szokás a magyarok feltűnésének erre a korai adatára úgy tekinteni, mint valami korai kalandozásra.” Hol itt a sokat emlegetett tudományosság? Sehol! Szerintem ezek a türk magyarok egységei voltak.
A következő mondat is teljesen megalapozatlan: „A magyarok azonban a IX. század végéig mindig csak a Duna völgyében zajló, helyi konfliktusokban vettek részt.” Az al-dunai epizódra fentebb kitértem, szükségtelen megismételni!
Teljesen téves a megállapítás, és okafogyottak a kérdések: „, ha ez a hadjárat a kalandozások nyitánya, miért nem követték ezt Etelközből újabb, más térségek felé irányuló támadások; ha meg Karlmann és Rastislav csak alkalmi segítségért fordultak hozzájuk, miért nem találtak közelebbi segítséget? S vajon a magyaroknak megérte-e vállalni a hosszú utat, kockáztatva, hogy amikorra ideérnek, oka fogyottá válik a megbízás? A válaszom részletesen megtalálható a https://bilecz.blog.hu/2020/03/31/przemy_l_--_magyarorszag_kapuja blogomban. A lényeg: ez az életmódjuk része volt, ami csak Géza uralkodása alatt szünt meg teljesen.
„A fenti kérdésekre csak akkor kapunk logikus választ, ha feltételezzük, hogy a magyarok egy része már 861-ben a Kárpátok koszorúján belül élt…” – Nem kellett itt élniök! Bihari Gábor ezt így fogalmazta meg: „A IX. század végén a Magyar Nagyfejedelemség, az első magyar állam megkezdte súlypontjának áthelyezését a Kárpát-medencébe. Tette mindezt saját, jól felfogott érdekéből, külső kényszer nélkül. Az Etelközzel szomszédos Kárpát-medence hegyeinek védelmében ugyanis egyrészt nagyobb esély mutatkozott a fennmaradásra, mint a síkságon. Másrészt Álmos tisztában volt azzal, hogy a terület jórészt avar törzslakossága egyáltalán nem viseltetik ellenségesen a magyarokkal szemben”.
Összegezve: az eddigi ismereteim szerint a türk magyarok már a 8. század végén is határosak voltak az Avar Kaganátussal, és mint a Kazárok önálló szövetségesei látták el a Kazár Birodalom nyugati végeinek felügyeletét az Al-Dunától a ruszokig (Horiny folyóig). A magyaroknak ez a része nem „hirtelen tűnt fel a dél orosz sztyeppén”, hanam évszázadok óta ott élt! És a felügyelet nem jelentett tartós ott tartózkodást, szállásuk a Dnyeper-Dnyeszter alsó folyása környékén lehetett. A kazárokkal való kapcsolatot egy hosszan tartó szimbiózisként képzelhetjük el, amibe belefér egy-két „összezördülés” is! A vérszerződés pedig az Észak- Keletről jövő ugor magyarokkal köttetett, de a szövetségbe belefértek a csatlakozott törzsek, így a kabarok is.
<!-- [if gte mso 9]>
