Az „alter” főnév általános jelentése: más. Természetesen általánosságban sok szinonim értelmezése van, attól függően, hogy igének, főnévnek, vagy melléknévnek használjuk e: változik, alakít, módosít; hasonmás, vk második énje, más húrokat pengető; változékony, változó, módosított, módosító, furcsa, laza, elvont  stb.  

Az egyes szubkultúrákban más és más értelemben használják. A szó a latin alter-ből (másik) ered. Régóta ismeretes és használatos a magyar nyelvben is, pl. mint alteregó hasonmás. Alter (másik) + ego (én). De az igazi elterjedése a 80-as években kezdődött, mint egy zenei irányzat, és az underground-ot helyettesítette. Később a nem mainstream (nem többségi) értlemben kezdték használni. Ilyen értelemben megjelent az irodalomban, a sci-fi  művekben is. Később megszületett az alternatív történelem is ahol oly módon festik le a világképet, hogy a múltban (esetleg a közeli jövőben) valami módon másfelé kanyarodott a történelem folyása.  

A szó alkalmazásával, értelmezésével nem is szokott gond lenni, amíg egy szubkultúrán belüliek használják. A problémák ott kezdődnek, amikor átfedések vannak a használatban. Például, ha egy történész tudományosan (vagy másképpen, de) megalapozottan más, alternatív történetet ír le egy esemény kialakulására, és ez nincs összhangban az akkori tudományos konszenzusos szemlélettel, akkor őt lehet alternak nevezni, de ebbe nem értendő bele az, hogy munkája a sci-fi világába tartozna, mint ahogyan az ellenzői állítani szeretnék.  Természetesen az alternatív amatőr, vagy szaktörténészek sorában is vannak jópáran. akiket a politika, vagy a tömeg ízlésnek való megfelelés hajt. De nem attól lesz alteros, hogy mi motiválja, hanem attól, hogy másképp látja a történelem alakulását.   

Szokás mondani, hogy a magyar őstörténetben a paradigma váltás időszakát éljük. Ennek okát általában nem az új források felbukkanásával, hanem a meglévők újra értelmezésével, a módszertan változásával indokolják. „– Tévedés, hogy a megújulás csak új források felbukkanása nyomán következhet be! A köztudatban nehezen veszik tudomásul, hogy ha a módszertan változik, új kérdések vetődnek fel, a régi kérdések új megvilágításba kerülhetnek, többek között a külföldi műhelyek vagy társtudományok eredményei nyomán” –nyilatkozta dr. Font Márta, a Pécsi Tudományegyetem tanára a Vasárnapnak, 2020. febr. 12-én. És ez a változás kedvez az alterségnek. A továbbiakban maradjunk a történelemtudomány területén, és az alterséget így értelmezzük. Segítségnek készítettem egy sémát, annak szemléltetésére, hogy ezt én, hogyan képzelem el. A felső ábra az irodalmi, főleg a sci-fi értelmezést mutatja. Az alsón próbálom érzékeltetni azt, hogy a valós történelem mindig csak egyféleképpen alakulhatott ki, ahogyan Ranke német történész már a 19. században megfogalmazta: „wie es eigentlich gewesen”. Ezt mutatja a piros „valóság” feliratú nyíl. Ennek nyomait a természettudományok (régészet, genetika) segítségével elemezhetjük. A társadalomtudományok csak közelítenek a valósághoz. (Ide tartozik a nyelvészet is, amely nincs feltüntetve az ábrán, mert ez egy mesterségesen kialakított tudomány, amely csak közvetve foglalkozhat az nyelvet használók történetével). A történeti alternatívák (zöld és kék nyilak), csak közelítenek a valósághoz, és minél távolabb vagyunk az időben, annál kevésbé! „Tehát a mai modern korunkban csak álom maradt Leopold von Ranke kívánalma, hogy úgy írjuk meg napjaink történelmét „ahogy valójában történt”! Látomása nem igazolódott: „Látom magam előtt azt az időt, amikor a modern történetírást többé nem kortárs történészek beszámolóira – kivéve amennyiben személyes és közvetlen tudomásuk volt az eseményekről –, és még kevésbé a forrástól még távolabbi munkákra, hanem a szemtanúk beszámolóira és hiteles és eredeti dokumentumokra fogjuk alapozni.” Az emberi jellem nem változik!” – írtam az egyik dolgozatomban. (Az igazi kettős honfoglalás. https://bilecz.blog.hu/2018/01/21/az_igazi_kettos_honfoglalas) Nincs hiteles bizonyíték, amely ne lenne megtámadható, ha arra szükség van. És ezt az állításomat az IDŐ igazolta! Ezért én egyetlen hiteles ítéletet hozó bírónak csak az IDŐ-t fogadom el!  Ahogyan Petőfi mondotta volt: „Az idő igaz, S eldönti, ami nem az”. A véletlen egyezéseknek nem vagyok híve. Nem születik egyetlen mese sem ok nélkül! Például 2015 szeptemberében elérte Magyarországot is a keleti népvándorlási hullám. A technika jóvoltából milliók láthatták azt az eseményt, amikor egy magyar riporternő elgáncsolt egy – gyermekét cipelő – migránst. Világszenzáció lett az „esetből”! Még sincs egyetlen hiteles, elsődleges forrás arra vonatkozóan, hogy valóban így történt-e a rendőr elől menekülő apa felbukása! Megjelentek különböző kameraállásból készült felvételek, amelyek bizonyították, hogy a riporternő lába nem érte el a menekülő apa lábát. Legalább ennyi ellenvélemény volt a szándékos gáncsolás bizonyítására.^[1] A 21. század nagy történéseire nincsenek hiteles elsődleges források! (Lásd. WTC 2001. 09.11; az Irak ellen kirobbantott háború; az „arab tavasz” okai hiteles forrásokkal nem igazolhatók. Stb.). A Kennedy gyilkosságot 75 évre titkosították!  

Szóval az, hogy "alter", csak egy körülbelüli meghatározás, és nagy az átfedés más szubkultúrák fogalmával. Nyugodtan elfogadhatjuk általános véleménynek, hogy „Alter az, aki kategóriáját tekintve besorolhatatlan, az a stílusa, hogy (elvben) nem azonosul semelyik stílus követhető jegyeivel, vegyít mindent, ami megtetszik neki. Tipikusan serdülő és egyetemista korúaknak kifejlesztett, útkereső, öntörvényű és ezáltal lázadó irányzat”. (Idézet egy szlengszótárból). De a történészekre azért vegyük figyelembe a fent leírtakat! (Csak javaslat! :D) 

„Ha antropológiai értelemben akarjuk tanulmányozni e nézeteket, érdemes értékítélettől mentes elnevezést használni rájuk a megszokott címkék helyett – ezek különben is kisebb szójegyzéket tesznek ki. Nevezik őket délibábos-nak, hangsúlyozva a káprázatos dicsőségre áhítozást, de általában a tudománytalan mivolt kiemelése a lényeg az elnevezésekben: dilettáns, műkedvelő, áltudományos, fikciós, parakomparatív, alternatív nyelvészetnek hívják. A laikus vagy a naiv sokkal pontosabb, részben mert értékmentes, részben mert akár azokra a nyelvészekre is vonatkozhat, akik más területekkel foglalkoznak, aztán egyszercsak kinyilatkoztatnak valamit a nyelvrokonsággal kapcsolatban”. (Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány. 2011.)