Koppány, a Képes krónika szerint Tar Zerind (latinul Calvus Zirind) fia volt, akinek származását nem ismerjük biztosan.
Hóman Bálint feltette, hogy Zerind Árpád fejedelem legidősebb fiának, Tarhosnak az ágából ered, s így Tevel fia és Tormás öccse lehetett. Eszerint Árpád legidősebb fiának, Tarhosnak volt fia Tevel, unokája Tar Zerind, s így dédunokája Koppány, vagyis Koppány Árpád ükunokája volt. Ez az adat Makkay János régész A magyarság keltezése című művében így szerepel: "Koppány, Árpád ükunokája, Zerind fia: a K'apan törzsnév a türk qapgan > qapan méltóságnévből származik." Györffy György történész akadémikus korábban úgy gondolta, hogy Koppány Fajsz ágához tartozott, de – többek között mivel Koppány neve nem található a Fajsz nevét viselő helyek, azaz birtokai közelében – megváltoztatta álláspontját és elfogadta Hóman Bálintét. Bakay Kornél, a magyar államalapítás korával foglalkozó régész Tar Zerindet Géza öccsével, Mihállyal, Koppányt pedig Szár Lászlóval azonosította egy 1984-ben megjelent interjúban. (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
Történetemben Koppány azonos Tar Szerénddel, és Taksony középső fia. (Géza és Mihály testvére: Calvus Zirind ). Lásd esszéimben :
https://bilecz.blog.hu/2018/05/30/sarolta_a_feher_menyet
https://bilecz.blog.hu/2021/09/14/miert_volt_szoke_andras_kiraly
„Azok az írásos források, amelyek István korában és az azt követő évtizedekben, tehát az eseményekhez közeli időkben keletkeztek – pannonhalmi alapító levél, az István legendák, vagy a Kézai Simon féle Gesta Koppányt alig említik, vagy néven sem nevezik és nem részletezik a konfliktust sem Koppány és a későbbi Szent István között. Felnégyeléséről pedig egyik sem ír. A történelmi köztudatba beivódott büntetésről, négyszáz évvel(!) az események után, Kálti Márk ferences szerzetes és udvari pap Anjou-korabeli Képes Krónikája emlékezik meg elsőként”. (Elter Tamás: A legendák világába tartozik Koppány felnégyelése. Origo.hu, 2018.01.10). Ugyan itt olvashatjuk: „Berend Nóra középkorszakos történész, a Cambridge-i Egyetem tanára mutatott rá arra először, hogy maga a felnégyelés, mint sajátos középkori kivégzési mód csak a 13. század végén alakult ki Angliában. A kontinensen csupán a 14. században terjedt el a felségsértés büntetési nemeként, következésképpen ez a kegyetlen büntetési mód Szent István korában még nem is létezett, ezért nem lehetett ismert”.
Szár László (Koppány fia!), általam feltételezett sorsa is megkérdőjelezi Koppány felnégyelésének történetét. Az árván maradt 7 éves gyermek valószínűleg Mihály birtokain, unokatestvérének, Vazulnak a felügyelete alatt nevelkedett és ez megfelelő alapot adott arra, hogy a krónikások testvérként kezeljék a két fiút. De valószínű, hogy külföldre kellett menekülnie, hiszen feleséget Rusciá-ból (talán Kijevből, Vlagyimir nagyfejedelem udvarából) hozott magának. (Font Márta: Az Árpádok országa. Tiszatáj, 2001. nov.). A krónikaírók sem szokták kihagyni, azt a tényt, ha a kivégzett rivális családját is kiirtották! Az természetes, hogy nevét az utódai nem viselhették, ezért nem maradt fenn olyan leszármazott, például akinek a neve Koppány fia valaki lenne. De, a pogányságára utaló ragadványneve a Tar, a Kopasz, a Szár megmaradt a köztudatban, és a helynevekben!
István későbbi (krónikákból ismert) cselekedetei nem igazolják Kálti Márk szövegét. „Magát Koppányt pedig Boldog István négy részre vágatta; első részét az esztergomi kapuhoz küldte, a másodikat a veszprémihez, a harmadikat a győrihez, a negyediket Erdélybe." (Fordította: Bollók János). Hiszen István nem alkalmazta ezt fajta „pedagógiai célú" elrettentést a központi királyi hatalom ellen fordult más lázadók, így például Ajtony, vagy Gyula legyőzése után. Szár László szabadon külföldre távozhatott, hasonlóan András, Béla és Levente hercegekhez, Álmos megvakíttatása után. Álmos megcsonkítását is inkább István feleségének, Gizellának a bűnéül tudják be a krónikások. Az ilyen cselekedet inkább jellemző egy idegenre, aki az uralkodóhoz való túlbuzgó hűségének jeléül ezt megtehette, főleg akkor, ha ez hazájában a felségárulás elfogadott büntetése volt. „Gizella udvartartásával bajor lovagok és papok érkeztek Magyarországra, akiknek rendkívül fontos szerepük lett a Géza halála után kibontakozó hatalmai harcban. Géza halálhírére István összehívatta a főembereket, hogy előkészítse saját nagyfejedelemmé választását. Az esztergomi szertartás után már nagyfejedelemként Koppány ellen küldte a hadait a bajor nehézlovassággal, Vencellin lovag parancsnoksága alatt” – írja Elter. „... Ebben az ütközetben pedig Vecellin gróf megölte Koppány vezért, és Boldog István, aki akkor még fejedelem volt, igen bőséges adományokkal jutalmazta meg” – áll a Képes Krónikában. Ha a parancsnok elrettentésül szétküldi a gyűlölt ellenség holtestének darabjait magán akcióként, akkor ezt büntetlenül teheti, hisz mentesíti az új uralkodót a szükségtelen, túlzó kegyetlenkedés vádjától. Minél nagyobb a hallgatás ebben az ügyben, annál valószínűbbnek tűnik ez a feltételezésem. De ha nem történt meg a holtest feldarabolása, akkor is a lázadó vezér kilétének elhallgatása igen közeli (mondjuk egy apai nagybácsi) személyére utalhat.
Egyébként napjainkban is él olyan hagyomány Somogyban, hogy Koppányt nem négyelték fel, hanem „az elesett somogyi herceget valahol a Nezde-hegyen helyezték örök nyugalomra, s lelke ma is itt bolyong”. 2002-ben mindenesetre létrehoztak itt egy szoborparkot, ami ennek a legendának állít emléket. A Szkíta Golgota kilenc stációja, a táltostól, a kereszténységig vezet. A kereszténység útján pedig Koppány vezér az első és legnagyobb alak a sorban.
Szent László király pedig ismerhette Saint Gilles du Gard (Szent Egyed) eredeti történetét, aki Wamba, vizigót király – szarvasra kilőtt -- nyilától megsebesült, és a király kárpótlásul egy kolostort építtetett az eset színhelyén. Wambát, Attilával is szokták azonosítani. Talán, Koppány emlékére hívatott éppen Saint-Gilles-du-Gardból szerzeteseket, és nevezte el a somogyvári Szent Egyed-monostort a „vadak védőszentjéről”.
Kép: Koppány. Forrás: Origo
