2020. június 22-én a Mandinerben megjelent Kovács Gergő nagyszerű riportja Türk Attilával. Az alábbiakban leírom néhány gondolatomat a riportban elhangzottakkal kapcsolatban. Egy szakmán kívül álló véleménye nem oszt, nem szoroz a témával kapcsolatban. Azt azért elmondom, hogy Türk Attiláék munkásságát 2011-től nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérem, ezért talán az átlag újság olvasónál jobban informáltnak tartom magam. 2011-ben az Ural dél-keleti lábainál, Kunasak falu (55.7112, 61.5515) mellet az Ujelgi nevű kurgán feltárásakor 9. századi – a honfoglaló magyarok viseletével azonos – leletekre bukkantak az orosz régészek. Ez fordulópontot hozott a magyar régészetben és megkezdődött a magyarok nyomainak – eddig nem látott – komoly régészeti kutatása, amelyben Türk Attilának vezető szerepe lett.
Előre bocsátom, hogy a riportban elhangzott válaszokkal általában egyetértek, a jövőbeli célkitűzésekkel, programokkal is, ezekhez csak gratulálni tudok, és sok sikert kívánni a végrehajtásukhoz. Tudom, hogy ez sokat nem jelent, nem is kíváncsi rá senki, ezért inkább leírom azt, amit másként látok, esetleg hiányolok, vagy szeretnék megtudni.
Kezdem az elején. „a magyar nyelv uráli eredetű, de a formálódó magyarság a honfoglalás előtt török nyelvű, nomád népekkel élt együtt, ami nyelvi és kulturális szempontból is nagy hatással volt rá.” – mondja T. A. Itt még nem tudhatjuk, hogy a honfoglalás előtt mennyire gondolt Attila. A későbbiekből kiderül, hogy régészeti szempontból „Ha a biztosnak tűnő honfoglalás kori anyagból indulunk ki, akkor nagyjából a Kr. u. 4-6. századig tudom ezt az anyagot különböző analógiákkal és bioarcheológus segítségével visszakövetni. Ott vesznek el nagyjából a szálak”. Véleménye szerint „a Kr. e. 1000 és 500 közötti időszaknál korábban nincs magyar őstörténet”. Ezt eddig én is éppen így gondoltam. Feltételezem, hogy ez az 1500 év azonos azzal az időszakkal, amikor a magyarok elődei „az ugor nyelvi egységből kivált további nyelveket hordozó népességek közvetlen közelében élt”, de itt nem zárhatók ki a török nyelvű nomád népek közvetlen közelsége sem. Ezt erősíti meg később: „ne felejtsük el, a Dél-Urál térségében és keleti előterében a sztyepp hasonlóan megtalálható, a nomadizmus már a bronzkortól adatolt. Vagyis ezt az életformát, de még a török nyelvi kapcsolatok első rétegét is a Dél-Urál térségéből eredeztethetjük”. Így van rendben! De ekkor nem zárható ki az a hipotézisem sem, hogy nem kizárólagos a ma elfogadott vélemény, hogy: „Ez az ugor nyelvi eredetű közösség, a bronzkor végén nomád életmódra tért át (a mai obi ugorok elődeivel együtt!)”. Véleményemet a „Mi volt előbb a hal, vagy a disznó” esszémben fejtem ki. (https://szavakjelentese.blog.hu/9999/12/31/mi_volt_elobb_a_hal_vagy_a_diszno ). Véleményem szerint az areális nyelvi kapcsolatoknak köszönhetően alakultak ki hasonlatosságok a ma nyelvcsaládokba sorolt nyelvekkel.
A vándorlásról. „A magyarok elődeinek vándorlása a Volga középső folyásának bal partján folytatódott. Valamikor a 830-as évek előtt a magyarság egyik része az erdős sztyepp és a sztyepp határa mentén felkerekedett, nyugat felé vándorolt, és elfoglalta a Fekete-tenger északi előterében a sztyepp északi zónáját”. Ezzel az állítással is tökéletesen egyetértek, sőt ragaszkodom hozzá, hogy a későbbiekben is így értsük! Türk Attila később ezt mondja: „A kulcsot a folyóvölgyek jelentik, mivel a vándorlás ezek mentén ment végbe, és ez számunkra is kiváló támpontot nyújt, hogy elsősorban e folyóvölgyeket kell kutatni”. Itt lenne egy kérdésem. Vizsgálják-e vajon a Volga bal oldali legnagyobb mellékfolyójának, az Okának a környékét? Itt helynevek, régészeti leletek (tarsolyok), orosznyelvű irodalmi művek mutatják az irányt. Több esszémben is foglalkoztam a magyarok egy részének ezen útvonalával. https://bilecz.blog.hu/2020/02/02/a_magyarok_vandorlasa_az_uraltol_etelkozbe
https://bilecz.blog.hu/2020/06/01/maggyarok_egy_reszenek_vandorlasa_a_9_szazad_masodik_feleben
https://bilecz.blog.hu/2018/02/06/jarhattak-e_a_honfoglalo_magyarok_szuzdalban
https://bilecz.blog.hu/2018/06/27/ugra-jugra_a_pvl-ben_es_egyebutt
A feltételezett útvonalat Kijev és Bolgár között többen is használták, erről a krónikák bőven beszámolnak. Ráadásul a kazárokat is elkerülték. Juliánusz is ismerte, K. J. Grot írt róla stb.
A régészek lemondtak ennek az útvonalnak a vizsgálatáról?
„Őshazából csak egy van”. Értsük ez alatt a fentebb említett Kr. u. 4-6. századtól számított időszak őshazáját! „A Volga és a Dnyeper közötti részen gyakorlatilag egyetlen lelőhely van mindmáig, amely a magyarokra utal, vagyis a Don vidéki vagy régészetileg szaltovói Levédiának nevezett koncepciót semmilyen érv nem támasztja alá”. A „kaukázusi leletekről” az a véleménye, hogy „ezek a leletek semmilyen vonatkozásban nem támasztják alá (már csak kronológiai okokból sem) a kutatásban feltételezett Kr. u. 5-6. századi kaukázusi, vagy más néven Kubany-vidéki őshaza hipotézisét”. Ha tehát nincs régészeti lelet, a krónikák (DAI és arab-perzsa írók) mégis írnak „magyarokról” a ponto-kaszpi térségben, a Don tövénél, az Al-Dunánál, sőt „A betelepülés legjelentősebb része 895-ben ment végbe, de a magyar hadsereg már néhány évtizeddel ezt megelőzően is feltűnt a Kárpát-medencében”, „Ez gyors átvándorlásra, pontosabban áttelepülésre, áttelepítésre utal, évszázadokig tartó kóborlásra semmiképpen”. De lehetséges más megoldás is! Két fő csoportja is létezhetett a magyaroknak. Az egyik a Volga, Dél-Urál környékén, a másik Délen, a ponto-kaszpi sztyeppén élt rég óta. A Dél- Nyugatra vonulás Etelközbe, valóban rövid idő alatt megtörténhetett. Lásd „Az igazi kettős honfoglalás” című esszémben. https://bilecz.blog.hu/2018/01/21/az_igazi_kettos_honfoglalas
https://bilecz.blog.hu/2018/01/21/az_igazi_kettos_honfoglalas_259
Felbátorodva a riportban elhangzó Bóna idézettől („prekoncepcióval nem szabad, de anélkül meg nem érdemes”) – mondom én, hogy a fentiekből kivilágló prekoncepcióm a krónikás történeteket, a régészetet, a nyelvészetet és a bioarcheológiát talán „egy kalap alá” hozhatja. És valóban nemzetközi érdeklődés kíséri a „magyarok útját”. Példa erre az orosz (1931-es születésű) M. Koszárjev író, etnológus-régész, a történelemtudományok doktora, aki a magyarok egyik feltételezett „őshazájának” területén, a nyugat-szibériai Baraba-sztyeppe vidékén született és írt egy könyvet a magyarokról Nagy Magyarország nyomában címmel. (Косарев М.Ф.: В поисках Великой Венгрии. Сибирская былинная повесть. Палеоэтнографическая реконструкция. OOO. „Ladoga-100”.Moszkva, 2011.). Ebben a könyvben – regényes formában – megírta a magyarok egyik törzsének 1-4. századi történetét a Szkíta-szarmata síkságról a tajga vidékre költözésig, illetve az „igazi” hunokkal való egyesülésig.
