Eltelt jópár év azóta, hogy a magyar honfoglalásról kialakítottam a saját elképzelésemet. Ezeket a bloggomon tettem közzé, illetve az internetes oldalakon esetenként szóvá tettem. A lényeget el lehet olvasni az alábbi linkek megnyitásával: Az igazi kettős honfoglalás Kiegészített változat (I.) 2018. január 21. - nakika ; Az igazi kettős honfoglalás (folytatás) Kiegészített változat (II.) ; A magyar honfoglalásról 2020. október 30.
Itt megtalálható az a térkép is, amelyet 2017-ben készítettem, a magyarok vándorlásának bemutatására, úgy ahogyan én megismertem a rendelkezésemre álló információkból. Szöveges magyarázat az írásaimban található. Most, 2022. derekán, összehasonlítottam a MKI viszonylag friss álláspontjával, amelyet egy genetikus, Török Tibor és egy régész, Makoldi Miklós prezentált az M5 TV csatorna „Tőkéczki és Takaró: Történelem és irodalom mindenkinek” című műsorában „Büszkék kell legyünk arra, hogy a legerősebb sztyeppei népekkel, a szkítákkal és a hunokkal állunk rokonságban” címmel, ahol bemutatták a fenti térképet is. (MKI, 2022. júni. 4.). A térkép, az előadásban elhangzottak alapján magyarázom a saját hipotézisemet, az egyezőségeket, illetve az eltéréseket.
Fő vezérvonala az elképzelésemnek, hogy a magyarok elődeinek nem volt egy konkrét „őshazája”, mert a magyar nyelv ősi változatát kialakító, megőrző, továbbadó csoportok szétszórtan megtalálhatók voltak az Alpoktól az Altájig, a Kaukázustól a tundra vidékéig a krisztusi időket megelőző évszázadoktól a mongol- (tatár) járásig. A 4. századi nagy hun nyugatra-áramlás, majd az ezt követő keleti visszavonulás alakítja ki azokat a sztyeppei népcsoportokat, amelyek között a „magyartudatúak” kezdenek elkülönülni. Ekkor kezdenek róluk írni – elsősorban arab-perzsa, majd bizánci krónikások, különböző népneveken, amelyeket a későbbi kutatók a magyarok elődeire vonatkoztatnak, különböző megalapozottsággal. (BF: Mese és valóság ). Magyar elődökre a korábbi időkből csak akkor hivatkozok, ha a magyar nyelv kialakulásáról van szó. A térképemen ezért nincs is 4. századnál korábbi állapot feltüntetve. Egyébként Bakay Kornél tézisét fogadom el: „Magyar népnévvel jelölt eleink két etnikai tömbből alakultak ki: az Urál hegységtől nyugatra-délnyugatra eső vidéken, ill. a Fekete-tenger feletti térségben megtelepedett szkíta-szarmata-hún etnikumból, valamint az Urál-hegységtől délkeletre eső közép-és belső ázsiai, ill. részben a Kubán-vidék szkíta-szarmata-alán gyökerű hún (xiongnu) etnikumból (III/284), az európai és az ázsiai Szkítiában (III/285).” /Tételvázlatok (tézisek) és összefoglalók az Őstörténeti Kerekasztalhoz. (Hotel Sofitel, Budapest, 2009. március 28.) Bakay Kornél tézisei/. 2022-ben, egy körülbelül nyolcvan méter átmérőjű kunhalom feltárásakor a Surjány melletti szántóföldön gazdag szarmata falut, emellett avar, illetve honfoglalás kori sírokat is találtak a Damjanich János Múzeum régészei. Maga a halom nagyjából négy és fél-ötezer éves. Erre épült a szarmata falu, körülbelül ezernyolcszáz évvel ezelőtt. A kora avar sírok nagyságrendileg ezernégyszáz, a honfoglalás koriak pedig ezer-ezeregyszáz évesek – helyezte el a leleteket időrendben dr. Mali Péter, a Damjanich János Múzeum régésze. Mint mondta, a feltárt szarmata település nem volt nagy kiterjedésű, viszont gazdag lehetett, mert nagyon sok római kori leletanyagot találtak a területén. (szoljon.hu, 2022. 08. 25.)
A 4. században a hunokkal óriási néptömegek (közöttük olyanok is, akik leszármazottai a magyar honfoglalás részesei lettek) vonultak keletről nyugatra. Elfoglalva a KM-t, birodalmukba olvasztották a helyi lakosságot. Rövid uralmuk végén a nyomukban új világ kezdődött keleten és nyugaton is, amelyben már megjelentek a magyarokra utaló jelek, és ettől kezdve érdemes magyar őstörténettel érdemben foglalkozni. (Szerintem). A térképemen egy piros nyíl jelzi a hunok és az avarok nyugatra (pontosabban a KM-be) vonulását. A magyar elődök zöme ekkor a dél-uráli sztyeppevidéken éltek, valahol a Nyugati Türk Birodalom fennhatósága alatt. Egy zöld (kétirányú) nyíl jelzi a mozgásukat, ami végül is megfelel a MKI térképén az Altáj felől jövő, majd Ny-Szibériában, ill. Magna Hungária-Baskíriában ábrázoltaknak. Eltérés van közöttünk abban, hogy nálam egy kérdőjeles szürke nyíl megengedi egyes törzsek nyugatra (Meótisz vidékére) vonulását, míg a „Káma vidékének”, ekkor még nincs jelentősége nálam. Ahogyan P. B. Golden, amerikai történész írta: „A törökök összekovácsolódtak a közép-ázsiai szkíta népekkel, ászikkal, avarokkal, kangarokkal. A török és szkíta népesség keveredése új népalakulatokat is életre hívott” – ezek között lehettek a később „magyar tudattal” rendelkező törzsek, akik nyelvükben megmaradtak az ősi közvetítő nyelv mellett. (Peter Benjamin Golden: An introduction to the history of the Turkic peoples: Ethnogenesis and state-formation in medieval and early modern Eurasia and the Middle East. en: O. Harrassowitz, 1992).
A MKI térképén egy VII- VIII. sz vándorlás van jelezve Ny-Szibériából „onogur” területre, majd a Kaukázus felé. A közös ebben, hogy a 7-8. században magyarelőd feltételezés van a Kászpi és a Fekete-tengeri sztyeppe vidékén. Nálam ez egy sztyeppei koncentrálódásban, előrendeződésben jelentkezik bolgár és kazár környezetben. Ezt követi Kuvrat halála után (a 7. és a 8. sz. határán) a nagy szétválás, alapvetően három irányban: északra az Urál és a Volga környékére, délre a Kaukázus vidékére, és a „maradókra” a Ponto-Kaszpi régióban. És miért éppen így történt? Elfogadom Bakay magyarázatát: „A magyarázat valójában egyszerű. A rendkívüli erővel előretörő arabok a VII. század második felében elfoglalták Mezopotámiát, Perzsiát, Közép-Ázsiának a déli részeit s radikálisan, sőt iszonyatos kegyetlenséggel felszámolták az itteni ősi kultúrákat. Aki nem kívánt áttérni az iszlám hitre, aki nem kívánt az arabok rabszolgája lenni vagy elmenekült, vagy szövetségest keresve ellenállt. Ezt tették őseink is, akiknek egy része a bolgárokkal felköltözött a Volga középső folyásvidékére (Baskiriába), a nagyobb rész azonban felhúzódott a Volga deltája környékére, illetve áttelepült a kaukázusi szavárd- magyar rokonokhoz s megalkotója lett a kazár államnak”. (Bakay Kornél: Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Pomáz, 2004. 145.)
A MKI egy őshazát tételez fel (a szöveg szerint is) a Dél-Urál, Ny-Szibéria sztyeppevidékén: Makoldi Miklós: 13:18 – „Délről mentek északra…13:30 A legnagyobb paradigma váltás, hogy nem északról jöttek a magyarok délre a sztyeppére, hanem tulajdonképpen az uráli magyar őshazából sugároztak ki északra a finnugor nyelvű népek”. 15:20 Térkép. „A sztyeppe vidékén mindig is lakott (a bronzkor óta) egy alaplakosság. A Kr. e. 6-4. században erre egy nagyon erős szarmata-szkíta keveredés történik. Ez a sztyeppe legjobban átjárt vidéke, ahol az összes keleti és nyugatról keletebbre tartó nép is áthaladt”. (Az én elképzelésemben ennek a magyar nyelv és a nyelvi „rokonság” kialakulásában nagy szerepe lesz!).
A MKI térképen 830 és 870 körüli időkben jelzett (vszínűleg onogur) körök lakossága nem más, mint nálam „türk magyarok” jelzővel illetett népcsoport. A boszporoszi, ponto-kaszpi sztyeppén -- a Volgától az Al-Dunáig érő területen – a 6-9. században -- élő „magyaros kultúrájú” népeket „türk magyaroknak” nevezem, a Volga-Káma és az Ural déli részén élő „északi” magyarokat „ugor magyaroknak” neveztem el. (Lásd: Ugor és türk magyarok ).
A 9. sz eleje nálam a „nagy találkozás” ideje. A helye a „nagy Etelköz”, amelynek területe jóval nagyobb lehetett a mai, hivatalosan feltételezettnél. (Erről ma már régészeti szakdolgozatokat lehet olvasni, főleg oroszul). Elérhetett akár a sztyeppe északi pereméig is. A lengyelek neve a magyar nyelvben a szomszédos lendzsanok (lengyelül: lędzianie) nevéből (Nyesztornál: ля́хи) maradhatott fenn. Innen indult a több összetevőjű (szerintem többnyelvű is) magyar szövetség „honfoglalása” a KM-be, ahol – többek között – előmagyar múlttal is rendelkező népek laktak. Ez a MKI előadásában így hangzik: 16:40 „A KM a sztyeppe legnyugatibb része, amit a keleti népek mindig is birtokukban tartottak”. Levédia mint szállásterület, nálam nem létezik.
„Az eddig ismert honfoglalás kori adatok és az általunk vizsgált, Volga-Uráli csoportok alapján mindenképpen kijelenthető, hogy a honfoglaló magyarság (és annak keleti elődei is) rendkívül kevert csoport volt. A honfoglalókban korábban leírt „keleti elemek”, azaz a Kárpát-medence területétől keletebbről származtatható genetikai komponensek nagy részét mi a Volga-Uráli régészeti csoportokban is azonosítottuk. Feltételezhetően ezen a régión keresztül, közvetve kerültek a Kárpát-medencébe a magyarok elődeinek vándorlása során, még akkor is, ha valamikor időben messzebbre nézve még ennél is keletebbről, akár egészen Kelet-Ázsiából származtak” – nyilatkozta Szeifert Bea genetikus a MANDINERnek adott interjúban, 2022. 07. 16-án.
Török Tibor genetikus már korábban is kifejtette véleményét a magyarság és a magyar nyelv kapcsolatáról. Hogyan illeszthetők a honfoglalók genetikai adatai az eddigi történeti képbe? című tanulmányából kitűnik, hogy akár a szkíták, a szarmaták, a hunok, az alánok és az avarok is hozhattak a Kárpát-medencébe magyarul beszélő csoportokat. (Lásd: A Magyarságkutató Intézet Kiadványai című sorozat 20. kötetében)
