Bármilyen hihetetlen és meglepő a 21. században azt állítani, hogy már Anonymus is tudott az uráli és a pontusi magyarok találkozásáról, én mégis úgy gondolom, hogy gesztájának írásakor ez egy vezérlő motívum lehetett számára.
A legújabb magyar régészeti és az archeogenetikai kutatások eredményeit tanulmányozva, örömmel fedeztem fel, hogy korábbi írásaimat nem kell a szemétkosárba dobni, azért mert a tudomány legfrissebb állása ezt megkívánná. Azt nem állíthatom, hogy a kutatók nyilatkozataiból az „igazi kettős honfoglalás” hipotézisem igazolást nyert volna – de már közel járunk hozzá! https://bilecz.blog.hu/2018/01/21/az_igazi_kettos_honfoglalas https://bilecz.blog.hu/2018/01/21/az_igazi_kettos_honfoglalas_259
„A vizsgált minták teljes örökítőanyag-készletét a legmodernebb számítógépes algoritmusok segítségével hasonlítottuk össze közel 3000 ősi mintáéval, valamint Eurázsia összes ma élő népcsoportjának genomjával. Mindhárom korszakból sikerült azonosítani az első generációs bevándorlókat, a helybeli őslakosokat és az ezek keveredéséből leszármazottakat. Az eredmények azt igazolták, hogy az európai hunok egy része ázsiai hun felmenőktől származott, másik része pedig az útközben integrált szarmata és germán elemekből állt. A bevándorló avar elit genomösszetétele egyértelműen ősi mongóliai eredetre utalt, és a zsuanzsuan származás elméletét támogatta. A honfoglaló bevándorlók legnagyobb csoportja a manysik őseinek korai szarmatákkal és korai hunokkal történő keveredésből származott”. (TÖRÖK TIBOR: Populációgenomikai eredmények a hunok, avarok és honfoglalók származásáról. In: A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 55. 2022. Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés II.)
Borbás Barna, a Válasz Online internetes médiában 2019. 10. 21-én megjelent cikkében például Türk Attila – Lezsák Gabriella kaukázusi kutatásai kapcsán -- így nyilatkozik: „Azonban már most fontos hangsúlyozni, hogy ezekkel a leletekkel a későbbiekben sem lehet majd sem a kaukázusi magyar őshaza elméletét, sem pedig az Árpád-kori írott forrásokban felsejlő, földrajzilag pontosan nehezen lokalizálható, ráadásul a teljes magyarságra vonatkozó eredethagyományt igazolni”. Esszéimben én pedig ennek az igazolására törekszem a megismert információk sajátos „összefésülésével”.
Nagyra értékelem a mai kutatók munkáját, akik felébresztették a magyar tudományos közeget a csipkerózsika álmából. Egyet értek Türk Attilával, hogy „Nem egy budapesti vagy szegedi íróasztal mellett kell módszertani kérdésekről elmélkedni”. De ne feledjük a régi tudósainkat, akik a magyar krónikás hagyományok útján már bejárták Európa keleti végeit és nyelvi ismereteik elégségesek voltak a véleménynyilvánításhoz. Hogy évszázadoknak kellett eltelni ahhoz a felismeréshez, amit ma Türk Attila megfogalmazott, inkább a politikának, mintsem a tudománynak volt köze: „A fent tárgyalt kutatások egyik legfontosabb történeti tanulsága, hogy sem az őshazára, sem pedig az ezt követő szállásterületekre nem tekinthetünk többé egyetlen, pontosan kijelölt határokkal bíró, országszerű területként. Hasonló a helyzet a vándorlással és ‒ újabban úgy tűnik ‒ magával a honfoglalással és a megtelepedéssel is: ezek sem pontszerű események, hanem hosszú évekig tartó folyamatok lehettek”. Ez nem új megállapítás! Ugyan azon forrásból táplálkozva ez régóta nyilvánvaló. https://bilecz.blog.hu/2017/11/14/a_magyarok_utja
Azért nagyszerű eredmény, hogy ma már a régészeti és a genetikai kutatások „tudományos módszerrel, vagyis a nemzetközi standardok alapján alkalmazott metódusokkal” támasztják alá a korábban laikus, alternatív állítások komolynak vehető tömegét. Így nyernek krónikáink új értelmezést, elkülönítve bennük a valós és meseszerű elemeket.
Az ujelgi leletekkel kapcsolatban Türk Attila kijelentette: „új korszakot nyitott – az elmúlt évek magyar őstörténeti-régészeti kutatásában”. Én, a kezdetektől kezdve figyelemmel kísértem az erről szóló híradásokat. https://bilecz.blog.hu/2018/10/08/ujelgi Ebben az esszémben tömören benne van a korábbi véleményem, ma pedig csak gratulálni tudok a hírnek: „Idén zártuk a hetedik orosz–magyar uráli régészeti expedíciót”. De talán még jobban örültem a Kaukázus környéki magyar kutatások felújulásának. Türk Attila szkepticizmusával szemben én remélem, hogy a régészet (sőt a genetika is) itt is alá fogja támasztani azt, amit a keleti (és a magyar) krónikások évszázadok óta hirdetnek. A magyar kutatás zsákutcája volt, hogy a pontusi őshazát kizárólag a Don vidékén keresték. http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0011/0006/0013-409.html Hogy a szaltovói kultúrában a régészek nem találják a magyarok elődeinek 8-9. századi hagyatékát, szerintem annak az eredménye, hogy az itteni „aláno-bolgár” és „protobolgár” etnikumokban nem is keresik a magyarok elődeit! (A régészeti feltárások alapján a Kazár Birodalom északnyugati részén a 8-9. században türk, iráni és ugor etnikumokat feltételeznek. A 9. század végén a protobolgár elemeket a magyar, besenyő törzsek olvasztják magukba). Holott erről a területről – Kuvrat Bolgár Birodalmának megszűnése után – a bulgárok jó része eltávozott! A SzMK megszűnését a magyarok és a besenyők megjelenésével magyarázzák, holott feltételezhető, hogy a magyarok és a csatlakozott népek kivonulása volt az igazi ok! De nem csak a bolgárok helyére, hanem a bolgárokkal párhuzamosan északra kellett húzódniuk a perzsa és kazár támadások miatt. Tehát szerintem a 7. század második felében (de szórványosan ezt megelőzően évszázadokon át) nem északról vándorolt a magyarok elődeinek egy része délre, hanem éppen fordítva, mint ahogyan ezt már jó páran korábban is feltételezték. https://bilecz.blog.hu/2017/11/14/a_magyarok_utja "ha sikerülne „megfogni” a keleten maradt magyarok 10‒13. századi hagyatékát, abból sokkal biztosabban lehetne visszafejteni a helyi, 9‒8‒7. századi előzményeket is” – nyilatkozta Türk. De ezzel a „visszafejtéssel én nem értek egyet: „A kutatás mostani állása szerint semmi nem támasztja alá, hogy a magyarok elődeinek vándorlása, vagy kelet-európai tartózkodása több száz évet vett volna igénybe. Korábban néhány hazai szakértő úgy vélte, hogy itt azért nincs releváns régészeti hagyaték, mivel a magyarok anyagi műveltsége belesimult, azonos volt a környezetükkel, és ezért ma nem mutatható ki. Az elmúlt 10 évben ugyanakkor Ukrajnából, és legfrissebben Moldávia területéről már szinte tömegesnek mondhatóan kerülnek elő olyan lelőhelyek, amelyek világosan bizonyítják, hogy a 9. század első felében egy Volga-vidéki eredetű népesség költözött oda. Ennek fényében a „rejtőzködésre” vonatkozó korábbi álláspont ma már tarthatatlan”. Mégpedig azért nem mert ez a korábbi állapot igenis tartható, ha feltételezzük a „környezetbe belesimult” magyar elődök több száz éves ottlétét és egy másik csoport „gyors” lejövetelét északról, ezek találkozását és szövetségét a 9. század közepén Etelközben! Sőt megmagyarázható az „apró logikai probléma” is, hogy miért életszerű ennek a megerősödött magyar szövetségnek az Al-Dunai szereplése, és a sikeres jelenléte Kijev és a Fekete-tenger közén. (Ez az igazi kettős honfoglalás hipotézisem fő vezérvonala). A keleten maradtak 10-13. századi hagyatéka és a Szubbotyici régészeti horizont emlékei így kerülnek összhangba! Megállja a helyét Olekszij V. Komar véleménye is, amit Türk említ: „A leletekből azt olvasta ki, hogy intenzív kapcsolatnak kellett lenni a nyugati és a keleti magyarság között. Csak ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy a 10. században is ugyanúgy létezett mobilitás”. De ez az intenzív kapcsolat fenn állhatott már a 7. századtól, sőt korábbról, kezdve is a magyar közösségek között. Türk Attila gondolatát, amit a keleten maradtakra fogalmazott meg, szélesebb körben kellene értelmezni: „A keleti magyarok azonban valószínűleg nem egyetlen, „kompakt” közösségben élhettek, csak az egyszerűség kedvéért alkalmazunk rájuk egy összefoglaló nevet. Julianus pedig csak töredékükkel találkozott” – ez pedig már az elő magyarság diffúz terjedésének feltételezése lenne, ami szerintem nem kizárható, és komolyabb vizsgálatokat érdemelne. Véleményem szerint a „magyar előd” törzseknek is lehetett egy „szétszóródása” és az így kialakult „diaszpóra” szerű helyzetbe élhettek az eurázsiai sztyeppén, már a krisztusi idők kezdetén. Az időnkénti egyesülések-szétválások nem voltak olyan mértéküek, hogy a krónikások erről írhattak volna, de ahhoz elegendők voltak, hogy néha megemlítsék őket, legtöbbször különböző, külsők adta néven.
Az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának kutatója M. Lezsák Gabriella évek óta kutatja a Kaukázus és a Kubán-vidék „magyar gyanús” leleteit. „A természettudományos módszerek robbanásszerű fejlődése, a kutatás szabadsága és a kormányzat minden eddiginél nagyobb anyagi ráfordítása alapjaiban fogja megrengetni az elmúlt fél évszázadban begyepesedett dogmákat” – nyilatkozta 2019. okt. 18-án a Magyar Hírlapnak M. Lezsák Gabriella régész. „Érdemes lenne végre a nemzeti krónikás hagyományok mentén is újraindítani a megszakadt kutatásokat” –folytatta.
A szegedi egyetem genetikai tanszékén a Török Tibor és Neparáczki Endre nevével fémjelzett kutatások genetikailag is alátámasztották, hogy a hunok valószínűleg egy kevert ugor-ogur, azaz a bolgár-törökökhöz közel álló népesség lehetett. „A teljes honfoglaló népesség (az európai és ázsiai komponenst egybevéve) a mai volgai tatárokkal mutatta a legnagyobb hasonlóságot, akik történetileg több népcsoport összeolvadásából származtathatók; a VIII. századi volgai bolgárokból, akik a helyi szkíta-finnugor népekkel keveredtek, majd a XIII. században az Arany Horda kipcsák tatárai olvasztották magukba őket”. /Neparáczki Endre: Honfoglaló vezéreink vegyes szkíta-hun és kelet-ázsiai származásúak voltak. Pesti Srácok.hu. Magyar ugar. 2018-11-25./
Azért mégis más, ha egy (vagy több) régész, archeogenetikus, esetleg történész támasztja alá azokat a hipotéziseket, amelyeket – nem kisebb kaliberű – polihisztor elődeik megálmodtak. (Nem alaptalanul, csak nem elfogadottan!). Természetesen ez így sohasem lesz beismerve, mert mindig lehet tudományosabb formába önteni a logikus, de nem bizonyított dolgokat. Mert a legtöbb sikeres történész mindig olyan tényeket talál, amilyent keres.
Most érdeklődve várom, hogy például Anonymus Szuzdállal kapcsolatos „igazát” mikor közelíti meg a szakma? https://bilecz.blog.hu/2018/02/06/jarhattak-e_a_honfoglalo_magyarok_szuzdalban
Vagy a PVL-ben is említett fehér és fekete magyarok vonulásáról mikor lesz tiszta képünk? https://bilecz.blog.hu/2019/01/03/aszkold_ur_es_a_magyarok Esetleg az ugor szavunk értelmezése is változhat. https://szavakjelentese.blog.hu/2018/10/08/a_puszta_nyelve_554
Friss hír: 2020. február 8. szombat. Ősmagyar leletek a csodaszarvas földjéről. Honfoglalás kori kaukázusi régészeti tárgyanyagból nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.
